Egy ódon kapu előttem, kezemben díszes kulcsa. Eszembe jut, valaha e kert boldogságom tanúja volt.Tovább olvasom…
Kiáltanék, de már nem bírok, a hang megint elapad torkomon, mint egy madár törött szárnya fájó, utolsó szárnycsapása.Tovább olvasom…
Öreg jégen oson a csend. Holdfény tapad rá szelíden. Megáll, hisz emlékszik valakire, kinek szíve itt repedt a tél ölébe.Tovább olvasom…
Az ősz már csak egy emlék, betakarja a fagy, lágyan, finoman, mint egy átlátszó lepel. Úgy öleli magához fájó múltadat, szívedben őrzött sebeid.Tovább olvasom…
Mit szeretnék magam sem tudom, egy életerős kiáltás talán, mélyről, a lélek bugyraiból, törjön fel az aki vagyok igazán.Tovább olvasom…
Tudod, hogy mi az akarat? Láttál már Főnixmadarat? Ahogy odafent küzd a messzeséggel, A tűzben sokszor hamuvá ég el?Tovább olvasom…
Lélek óvatosan próbálja összerakni, apró darabokat igazgatni, illeszti a recés széleket, hogy passzolnak remélve.Tovább olvasom…
Könnyet fakaszt, ha egy ajtó bezárult. Kilincse nem fényes, már nem hívogató,Tovább olvasom…