Voltak napok

K. Barbara

Nehéz idők

Voltak napok, mikor nem maradt több hitem,
Ekkor azt hittem elveszett minden.
Nehéz úgy hinni, ha sok rossz dolog történik,
Ha sötét az éjszaka, s minden árnya megrémít.

Voltak napok, mikor darabokra hullottam,
Hirtelen árvízben, majdnem megfulladtam.
Darabjaimból építettem újjá az életem,
Ezért is kulcsolom imára két kezem.

Voltak napok, mikor már nem bíztam senkiben.
Túl sok terhet cipeltem ekkor már szívemen.
De megtanultam, hogy nem kell mindig mindent feláldozni,
Néha jobb csak magunkért és magunknak álmodni.

Voltak napok, mikor jobb volt egyedül,
De mit ér az élet, ha az ember menekül?
Kell valaki, aki a nehéz időkben támasz,
Aki minden rossz napon, csakis engem választ.