Már érezni a levegőben. A fény lassan ér a földre, mintha figyelne.Tovább olvasom…
Az ember hinni, remélni, szeretni született, De méltónak lenni magához elfelejtett. Nem a világ változott, a szívek lettek fagyosak, Az igaz belső hangnál az egó egyre hangosabb.Tovább olvasom…
Háború zajlik belül a lelkemben, Kimondatlan szavak maradtak szívemben. Körülöttem mind ajtók sokasága, S ezek az ajtók mind kulcsra zárva.Tovább olvasom…
Kabátom zsebeiben pihennek kezeim, a téli napfény éppen hogy melegít, felnézek az égre, válaszom megkapom, mindig lesz valahogy, suttogja angyalom.Tovább olvasom…
Elnyújtott, göröngyös utakon jártam, sokszor a kátyú aljában parkoltam. Rémséges képek jöttek sorozatban, én álltam, segítségre vártam magam.Tovább olvasom…
Hát tedd félre a hólapátot, helyette fürödj a fehér tengerben. S ha várat is építesz vízből, már érted, jó vagy mindenben.Tovább olvasom…
A sors szemtelenül pimasz. Lapít, majd robbant, s nevetve bekeszól az életedbe,Tovább olvasom…
Véget ért a karácsony, elcsendesedtek a szilveszteri mulatságok. Valami új elkezdődött. Fogom a pennámat, és írni kezdek.Tovább olvasom…