A társadalomkritikus versek a költészet legerősebb hangjai közé tartoznak: bátran szólalnak meg igazságtalanságról, társadalmi feszültségekről, emberi sorsokról és a modern világ ellentmondásairól. Ezek a sorok nem félnek tükröt tartani — megmutatják, hogy milyen világ vesz körül minket, és milyen kérdésekre kellene végre választ adnunk.
A társadalomkritika lírája egyszerre lehet nyers, szikár, ironikus, lázadó vagy mélyen elgondolkodtató. A költők a mindennapokból merítik inspirációjukat: a szegénységből, a magányból, az emberi méltóság sérüléseiből, a rohanó élet felszínességéből és azokból a helyzetekből, amelyeket gyakran inkább elfordulva nézünk.
Ezek a versek kérdeznek, felráznak, állást foglalnak és gondolkodásra késztetnek. A társadalmi felelősség, az emberközpontúság és a változás iránti vágy mind ott lüktet bennük.
Fedezd fel a társadalomkritikus líra sokszínű világát – ahol a költészet nem csupán szépséget teremt, hanem hangot ad mindannak, amiről beszélnünk kellene.
A társadalomkritika lírája egyszerre lehet nyers, szikár, ironikus, lázadó vagy mélyen elgondolkodtató. A költők a mindennapokból merítik inspirációjukat: a szegénységből, a magányból, az emberi méltóság sérüléseiből, a rohanó élet felszínességéből és azokból a helyzetekből, amelyeket gyakran inkább elfordulva nézünk.
Ezek a versek kérdeznek, felráznak, állást foglalnak és gondolkodásra késztetnek. A társadalmi felelősség, az emberközpontúság és a változás iránti vágy mind ott lüktet bennük.
Fedezd fel a társadalomkritikus líra sokszínű világát – ahol a költészet nem csupán szépséget teremt, hanem hangot ad mindannak, amiről beszélnünk kellene.
Lépteink zörögnek, akár az avarszagú, kicsapongó szél, lelkünk most mégTovább olvasom…
Jó volna megérteni s megmérni a még hátralévő nincs-Időt, eljutni bárhogyanTovább olvasom…
A spirálisan tekergőző kígyók mostan legszívesebben fölfalnák az egész Világot; nukleáris bomlásokTovább olvasom…
Ahogy a puding próbája az evés, szándékosan befelé csorgó huzatos könnyeinkkel sem igazán tudunk már mit kezdeni.Tovább olvasom…
Jó volna megérteni s megmérni a még hátralévő nincs-Időt, eljutni bárhogyanTovább olvasom…
Agymosott, búgó sült galambok közt a némaságra ítéltetett csendben is inkább gyalogló Jónás leszek majd,Tovább olvasom…
Még hallgatni kénytelen egyre idő-lakatok néma kattogásait, homlokának kitaszított,Tovább olvasom…
Leteremtett aggodalmak, gondok s bajok közt, akárha tátongó szakadékba esnék, állatok, hiéna-dögevőkTovább olvasom…
Kémény nőtt az ég gerincére, nem gyökérből, nem imából. Füsttel tanítjuk a felhőt, hogyan kell elfogyni a világból.Tovább olvasom…
A szándékolt magány, s büszke-makacs csönd mintha csak második énje volna; mivel a külső Világtól már így is,Tovább olvasom…
A társadalomkritikus versek olyan kérdéseket fogalmaznak meg, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A költők sorai rávilágítanak a mindennapok problémáira, az emberi méltóság fontosságára és azokra a jelenségekre, amelyek alakítják közös világunkat.
Kapcsolódó témák:
Sötét líra, Tragédia, Filozófia, Humor, Élet.
Kapcsolódó témák:
Sötét líra, Tragédia, Filozófia, Humor, Élet.