SÜLT-GALAMBOK CSÖNDES AKARÁSA

Agymosott, búgó sült galambok
közt a némaságra ítéltetett
csendben is inkább gyalogló
Jónás leszek majd,
ki óriás cethal gyomrában
komfortban tanyáz,
hiszen Szókratész intelmei
mintha manapság rég
kárba vesztek volna,
mert nagy, ismeretlen
mérleg-terhek szeszélyét
nem csupán hordani,
de viselni is tudni kell.
Mert egyszerre mélypont
s tengerfenék is
a sebezhető ember lelke!
Mondjon bárki bármit.

Tenger-törő sárban sokszor,
mint disznó jó volna
inkább hitványmód dagonyázni,
kicsit tán még meg is alázkodni,
hogy nem fogták be pörös számat,
mellyel nem csupán a tudás,
s értelemnek tettem panaszt
- de mihaszna ember-roncs
csürhe-söpredéknek,
kik egyfolytában rongálnak,
törnek, zúznak, vagy
harácsolva teszik a magukét.

Előbb-utóbb szélütötten
fogok majdan lélek-szakadást
csinálni benső Énemben,
ahová már nem követhet
híven senki; mert jó lett
volna kicsit amolyan
gyáva-módon visszabújni
csigaházamba, hol nem
háborgat senki, s még
onnét lapulva egyre figyelni,
szemlélni dolgaink
kacifántos állásait.

Tán senki sem gondolkodott
még el rajta milyen valódi
dolog is, amikor spirális körök
az ember meghajszolt feje
felett végleg bezárulnak,
s nem maradhat egyetlen,
árválkodó kiskapu sem,
mely új utakat mutatna iránytűjével,
kiszolgáltatott sejtek
mélyén senyvedni készülök
újabb ezer évre.
A „többet ésszel” személyügyi
élményét megtartom magamnak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.