Merre jár a boldogság?

Kerek erdő közepén nőtt egy hatalmas mérges gomba. Nem messze csörgedezett egy kis patak, ahol úszkált egy kiskacsa, akit Kacskának hívtak. Amikor meglátta a gombát, elhatározta, házat fog fabrikálni belőle.

Nem telt el sok idő, mire készen lett, és estére be is költözött.

Másnap kiment a patakhoz fürdeni, amikor meglátta a szürke macskát. Észrevette, hogy a szeme egy kicsit félreáll. Nem foglalkozott vele sok időt, mert nem akarta megbántani a macskát.

Pár perc után a macska közelebb ment hozzá.

– Szia! Macskosz vagyok, a szürke macska. Megkérdezhetem, miért vagy olyan szomorú?
– Szia! Kacska vagyok. Sajnos mostanában nem találom a boldogságot. Valahogy messze ment tőlem.

Macskosz mosolyra fordította a száját, és éppen válaszolni akart, amikor meglátta, hogy feléjük megy egy kobold, aki éppen fütyörészik. Egy kicsit megijedt a szürke macska, de gondolta, hogy semmi baj nem lesz. Ő mindig pozitívan gondolkodott.

– Sziasztok! Dlobok vagyok, a kobold. A nevemet anyukám adta nekem. Nem szeretett volna olyat választani, mint a többieké. Ezért a kobold visszafelé: dlobok. Tudom, vicces, de én szeretem.

Mindhárman egymásra néztek, és üdvözölték egymást.

– Kacska, te miért vagy olyan szomorú? Szép vagy, mindened megvan, szerintem nincs semmi baj – kérdezte a kobold.
– Tudod, olyan egyedül vagyok! Nincs kivel beszélnem, nincs kivel játszanom, és nincs kit meghívni vendégségbe hozzám.

– Nézz rám! – szólt közbe Macskosz, a szürke macska. – Látod, félig vak vagyok. Alig látok, de mégis boldog vagyok. Nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy boldog légy. Egy kis türelem kell, és utána minden megoldódik. Ilyenkor foglald el magad valamivel, és utána jönni fog feléd a boldogság. Látod? Például itt vagyunk mi ketten, Dlobok és én. Nézz oda a gombaházad túlsó oldalára, ott lakom, nem messze tőled.

– Én is itt lakom a közelben – mondta a kobold –, ott, a szomorúfűznél.
– Mától barátok leszünk, hidd el, nem maradsz egyedül – zárta le a beszédet Macskosz, a szürke macska.

Végre látták a kiskacsán, hogy mosolyog. Megnyugodott, és boldogan ment a gombaházába aludni.

Amikor lefeküdt, végiggondolta az egész napját, és pár másodperc után már el is aludt.

Másnap Kacska, a kiskacsa korán kelt, reggelit készített a szépen megterített asztalára, és elment meghívni a barátait. Attól a naptól kezdve örök barátok maradtak.

Azóta Kacska nem keresi a boldogságot, hisz már ott van mellette.