Az öreg indián meséje

Ott állt az ember magában, keservesen elbúsulva.
Az állatok mind köréje gyűltek, és így szóltak:
– Nem akarjuk, hogy szomorkodj. Kérj tőlünk bármit, és megkapod, amit akarsz.

Mondta az ember:
– Éles szemet akarok.
Erre a keselyű:
– Megkapod az enyémet.

Mondta tovább az ember:
– Erős akarok lenni.
Erre a jaguár:
– Erős leszel, mint én.

Folytatta az ember:
– Tudni vágyom a föld titkait!
Mire a kígyó:
– Megmutatom neked.

És így sorra mind a többi állat.

Amikor az ember mindent megkapott tőlük, odébbállt.

Így szólt a bagoly a többiekhez:
– Az ember már sok mindenhez ért. Egyszerre félelem fogott el!

A szarvas így szólt:
– Az embernek megvan mindene. Több kívánsága nem lesz!

Ám a bagoly azt mondta:
– Tátongó lyukat láttam az emberben. Csillapíthatatlan sóvárgást!
Ettől szomorú, ezért akar még többet. Megy tovább, és elveszi, amit megkíván!

Míg a világ egyszer azt nem mondta:
– Nem vagyok többé, már nincs mit adnom.