„álom” – novellák címszó szerint

Írta: Rose Logan 📅 2026. 04. 22. 07:34 Fantasy ❤️ 1 👁️ 6

Nagyon szép reggelre ébredtem, ámbár késésben, mint mindig, mert ez vagyok én ugyebár.

Mindig késésben, amióta eszemet tudom, persze a fürdővizet már megengedtem, jó habosan szeretem, úgy is csináltam meg magamnak. Elmerültem a habokba, annyira élveztem a habokat és a finom víz érintését, észre se vettem, hogy a dugó kihúzódott, és mint a mesében, egy naplemente kellős közepén találtam magamat egy autóformájú kádban. Fenséges volt a látvány.
– A fene se bánja ezt a mesebeli bakit, gondoltam.
De ekkor a víz nagy sebességgel kezdett lemenni a kád lefolyójába, körbe-körbe hömpölygött velem, és mint egy örvény, beszippantott engem is a vízzel együtt.

Felébredtem az ágyamban, tiszta habos voltam és csuromvizes.

– Hol vagyok? – kérdeztem értetlenül

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 20. 01:10 Misztikus ❤️ 3 👁️ 20

A szoba félhomályában már minden ellágyult. A függöny alján sápadt, gyöngyházszín fény derengett, az ágy körül megült a hajnal puhasága, te pedig végre elengedtél mindent, ami addig a válladon volt. Fáradtan feküdtél, melegen, lassan oldódva bele az érkező pihenésbe, abba a mély, súlytalan állapotba, amikor a test egyszer csak megérzi, hogy elérkezett az ideje az álomnak.
Hirtelen megnyílt fölötted az Ég.
Úgy érkezett hozzád, akár egy messzi csillagokból alászálló fényalak, aki hosszú utat tett meg érted. A hajnal halvány ragyogásában lassan emberi formát öltött, és ott állt melletted, élőn, valóságosan, mégis olyan különös szépséggel. A tekintetében ott izzott a távoli fények emléke, és valami mély ismerősség, amely rögtön elérte a szívedet.
Leült melléd az ágy szélére. Minden…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 04. 13. 08:53 Filozófikus próza ❤️ 2 👁️ 22

Többféleképpen gondolok az álomra. Úgy vélem, az álom nem egyszerűen pihenés, inkább hazatérés. Vagy visszatérés önmagamhoz, rejtett és titkos valómhoz – ahhoz a csendes belső szobához, amely nappal zárva marad, és csak éjszaka nyílik ki nesztelenül.
A lelkem legtöbbször a gyermekkorba tér vissza. Olykor régi, reménytelen szerelmek világába, ahol minden megvalósulhat, még Ő is szerethet és ölelhet. Boldogan kapaszkodom takarómba, amely olyan, mint egy csendből szőtt védelem, egy láthatatlan ölelés, amely megőriz a széteséstől. Néha olyan helyeken járok, ahol a valóságban még nem voltam – ismeretlen utcákon, amelyek mégis ismerősek, tájakon, ahol mintha már egyszer éltem volna.
Az álom olyan sosemvolt tereket nyit meg előttem, ahol rácsodálkozom a sok szépségre, ami létezik a világban –…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 09. 23:51 Fantasy ❤️ 2 👁️ 23

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak gyakran visszatérő álmaim.
Az egyik ilyen kedvenc álmom egy Csillagbolygó, ahová gyakran elrepülök éjjelente.
Elalvás előtt gyönyörködöm a csillagos égboltban, és arról ábrándozom, milyen jó lenne ott a magasban csillagként ragyogni.

Hirtelen álomba zuhanok, és már át is léptem a Csillagkapun. Ott él a bolygón az én legfényesebben ragyogó szerelmem, a
Csillagfiú. Meghívott egyszer randira a
Csillagbárba, ahol a csillagok közt táncoltunk, majd hazavitt a fényes palotájába.
Csillagágyán elringatott, majd amikor elbúcsúztunk, egy kulcsot adott kezembe.
Jól vigyázz rá, Csillagleány, mert ez a kulcs a szívem kulcsa. Amikor ellátogatsz a bolygómra, mindig hoznod kell magaddal, csakis a csillagkulcs segítségével találhatsz rám.

Ezért ahogy…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 22. 19:36 Családi dráma ❤️ 2 👁️ 24

Furcsa álmot látott éjszaka Józsi. Másnap sem tudott szabadulni a hatásától. Egy sziklafal mélyedésén kellett átkelnie a fiával a hegy gyomrán keresztül a mélyedés másik kijáratán lévő településre. Sehogy sem tudtak átjutni rajta, mindig útjukat állta egy legördült szikladarab, vagy olyan szűk volt a járat, hogy nem fértek át rajta. Aztán neki valahogy mégiscsak sikerült, de a fia előtt lezuhant egy hatalmas kődarab. Nem először álmodta már ezt, és mindannyiszor visszajutott a bejárathoz, soha nem rekedt benn, de ma éjjel a fia nem jutott át a sziklafalon. Nyomasztotta egész nap ez a fura álom, azon gondolkodott, vajon mit jelenthet.

Józsi jócskán benne volt a korban, túl sok jót nem várt már az élettől. Amikor megnősült, a szerelmet nem ismerte, vagyon a vagyonnal házasodott…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 19. 23:19 Fantasy ❤️ 2 👁️ 29

Hirtelen kinyitod a szemed. Még félig az álmok birodalmában jársz, bosszús vagy, hogy el kell szakadni a szép álmoktól, de aztán megnyugszol.
A félig nyitott ablakon át kellemes, langyos tavaszi szél árad be a szobádba, jólesően simogatja arcodat. Kint a nap sugarai egyre erősebben áradnak szerte. A fák, növények újra friss, harsogó zöld ruhát öltöttek, a levelek közt megbújva madarak csivitelve ünneplik az örökké megújuló természet csodáját. Lassan megbékélsz a gondolattal, hogy fel kell kelni, mert érdemes, mert a természet is most ébred hosszú téli álma után..
Hirtelen bántóan az elkésett ébresztő óra rikoltása zavarja meg a csendet.
Kint behavazott a táj, az ablak csukva, mégis a réseken metsző hideg szűrődik be. Tél van. Az idilli kép álom volt csupán. Felülsz az ágyadban és akkor…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 16. 13:25 Fantasy ❤️ 2 👁️ 39

Arra ébredt fel, hogy a szél csapkodja a nyitva hagyott ablaktáblákat. Még fektében kinyújtott bal kezével megkereste az ágy melletti éjjeli szekrény közepén elhelyezett lámpa kapcsolóját. Miután lenyomta a gombot, a szoba egyik felét fény borította be. Egyszeriben láthatóvá váltak a lengő, a keretekhez ütődő ablaktáblák, melyek hangosan oly erővel csapódtak oda, hogy attól lehetett tartani, hogy kitörik belőlük az üveg. A függönyök, mint valami mesebeli szörnyek, úgy szálltak a levegőben.
Nehezen szánta rá magát, hogy felüljön az ágyban, de végül megtette, mert a kinti vihar csak most kezdett igazán tombolni. Hirtelen, dörgések, villámlások kíséretében megjelentek az első nagy, kövér esőcseppek, majd néhány pillanat múlva eleredt az eső. Most már valóban igyekeznie kellett, ha azt…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 02. 13. 14:35 Fantasy ❤️ 1 👁️ 17

Elment a fűtés a vonaton este, és nagyon fázott mindenki, lassan a vonat is megállt a hó miatt.
Most meddig fogunk itt várakozni, miért pont velem történik ez állandóan, elegem van!
Mérgelődött magában George miközben nézett ki a vonat fagyott ablakán gondolkozva.
Most mit csináljak? Vár a család elakadtunk. Gondolkozott, és elővette a barna bőrtáskájából,
A kéziratot amit régóta írt nem tudta sohasem folytatni. 1 – Fejezetet írt csak, a címe Babona.
A hó esett erősen a vonat nem mozdult, és George elővette lassan a bal zsebéből a tollát.
Mit is írtál? Gondolkozott, és elkezdte átolvasni az elejétől, de az utolsó mondatnál mindig megakadt.
A fenébe ezt nem lehet folytatni, ez rohadt toll az oka, mióta ezzel írok semmi nem sikerül!
George felpattant, és idegesen méregből akarta az…