„döntés” – novellák címszó szerint

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2026. 01. 21. 13:47 Szerelmi csalódás ❤️ 2 👁️ 17

Violában egyre nőtt a nyomás, a bűntudat és a boldogtalanság. Menyasszonyi ruha próbájának végső simításainál a tükörbe nézve hullani kezdtek keservesen a könnyei. Hajni és Vivi izgatottan összenéztek. Az édesanyjuk nagyot sóhajtott, miközben az orrnyergét kezdte masszírozni ujjaival. Vivi odament testvéréhez, és átölelte őt. Nem szólt semmit, a csend többet mondott bármilyen mondatnál vagy vigasznál.

Miután végeztek, hazafelé Viola a város hatalmas épületeit, üzleteit nézte. Gondolataiba merengett, míg a némaságot édesanyja törte meg.

– Remélem, hogy esküvőd napjára megnyugszol, Viola! A magad nyugalma érdekében felejtsd el Vendelt, ő már a múlt…

Viola könnyes szemekkel édesanyja felé nézett.

– Anya…

Az édesanyja fújtatott egyet.

– Gondolj bele, hogy idáig milyen csodás…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 20. 07:06 Önismereti ❤️ 1 👁️ 27

A legnehezebb dolog elindulni az úton.
Ami mögötted van, annak ott is a helye.
Ami előtted van, azt uralhatod.
A kanyar pedig a legszebb dolog.
A kanyarban ott van a titokzatosság, a lehetőség, a meglepetés. Nem tudjuk, mi jön utána, de pontosan tudjuk, mi volt előtte. A kanyar magában hordozza a lehetőséget, amit meg kell ragadni, mielőtt késő lenne…
És a kanyar után csak egy jobb jöhet. Ha ebben bízol, bevonzod… És hidd el, a legnagyobb közhely is értelmet nyer: A FELHŐK FÖLÖTT MINDIG KÉK AZ ÉG!!!
A döntés mindig a tiéd.

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:19 Dráma ❤️ 2 👁️ 13

A férfi – akin nem mellesleg meglátszottak az évek, hiszen még csak alig múlt el harmincöt éves, és már jórészt sokszor meggörnyedt vállakkal, kicsit bicegőn és sántikálva járt-kelt munkahelye és otthona között – nagyon tudott haragudni magára, amikor képtelennek mutatkozott parancsolni fel-feltörő, robbanással fenyegetőző indulatainak.

Mintha amikor nagyon mérges és bosszankodó volt valami miatt, ami éppen aznap nem sikerült úgy, ahogy elsősorban azt saját magával szemben cinikus, szigor-kemény következetességgel megkövetelte, egyszersmind óhatatlanul is muszáj volt találnia egy alkalmas bűnbakot, akin jelképesen levezetheti kisebb-nagyobb dühkitöréseit és szarkasztikus, kiábrándult társadalmi bölcseleteit.

Ugyanis Károlynak mindenről megvolt a saját maga jól bevált és…

Írta: Ilona Köteles 📅 2026. 01. 17. 18:17 Sorsfordító ❤️ 2 👁️ 16

Kellemes vasárnap reggel volt. Hétágra sütött a nap sugara, a tavasz illata átölelt szívet, lelket. Megkondult az öreg templom nagy harangja, csak úgy zúgott levegőt hasítva, mintha jelezne, külön jelezne valamit. Márpedig azt mindenki tudta, hogy a harmadik harangszót követve kezdődik az istentisztelet a templomban. Valakinek mégis a harangszó mást, mást is jelentett. Valami újat. Valami ismeretlent, egy kezdetet vagy egy véget.

Mérgesen megcsörgött a telefon az irodában. A diszpécser fogadta a hívást, papírt, tollat vett elő, és úgy tett, mint én, amikor le akarok valamit jegyezni, le akarom gondolataim írni, nem tudok tovább várni. Azonnal le kell írni, hogy egy szó se vesszen el. Szinte kényszerítenek a sorra váró gondolatok, és miután az írást még át sem olvastam, már megnyugvást…

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2026. 01. 17. 15:45 Szerelmes ❤️ 2 👁️ 24

Viola évek óta boldog kapcsolatban élt, legalábbis ezt érezte. A huszas évei vége felé menyasszony lett. Elkezdték a vőlegényével, Mártonnal szervezni az esküvőt. A vendéglista, ülésrend, díszek, dekorációk, szülőköszöntők, ruha, cipő, kiegészítők kiválasztása nagy fejtörést okozott neki. Anyukája, leendő anyósa, két leendő sógórnője nem segített gördülékenyen a nagy esemény megszervezésében. Marci anyukája, Adrienn a saját elképzeléseit szerette volna érvényesíteni, amely az ő szerény, polgári esküvőjéről elmaradt. Marci nővérei abban nehezítették a készülődést, hogy Emma ragaszkodott hozzá, menjen férjhez Viola is abban, amiben ő, mert így nem kell költeni a ruhára. Lilla szinte mindenen akadékoskodott: ez nem tetszik neki, amellé a személy mellé nem akar ülni. Viola anyukája, Hajni…

Írta: Linda Penny 📅 2026. 01. 17. 07:45 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 11

Ragyogó napsütésben sétálunk. Te meg én. Körülöttünk csend, béke, virágok, a kis patak hangja... Nevetve, vidáman léptünk át egy-egy követ, kerültünk ki egy-egy gödröt.
Elfáradtam. Megbotlottam, elestem.
Lehajoltál, megfogtad a kezem, és magad után húztál.
Kértelek, álljunk meg, nézz rám! De te csak mentél, húztál magad mögött, csak a cél érdekelt. Nem törődtél a göröngyök, kövek, tüskék okozta sebeimmel, fájdalmammal.

– Megérkeztünk! – mondtad, majd rám néztél.
– Ki vagy te? – kérdezted.

Nem ismertél rám, hisz még nem láttad a sebeket, amiket okoztál.
Elengedted a kezem, otthagytál. Ki vagyok én? – kérdem, mert már magam sem tudom...

Vissza szeretnék menni a tisztásra, a virágok közé, ahol elestem, hogy megpihenhessek. Hogy erőt merítsek a fényből, a csendből, a békéből…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 16. 16:09 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 50

Az életem egy káosz mióta szakítottunk Danival. Öt évet vett el az életemből, és öt évet én is az övéből.

Nem is értem, hogy bírtuk egymás mellett, hisz ha belegondolok, többet vitatkoztunk, mint amennyit jóban voltunk. Az első néhány hónap csodás volt; még lappangott a levegőben a rózsaszín köd. Aztán eltűnt. Jöttek a problémák. Eleinte magamnak sem mertem beismerni, de talán legbelül éreztem, hogy mikor beléptél az életembe, valami megváltozott. Hirtelen mintha földrengés lett volna a szívemben, és a gyomrom összerándult.

Eleinte csak munkatársak voltunk, aztán szoros barátság alakult ki köztünk. Te voltál a támaszom, a menedékem. Mindig neked sírtam ki magam Dani miatt, és te adtál tanácsot.

Danit abszolút nem zavarta, hogy mi ennyire jóban vagyunk, néha még át is hívtunk…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 16. 03:46 Élet ❤️ 1 👁️ 10

Tipikusan ügyvédnő külsejű, magas, szupermodell-alkatú nő sietett át az egyik épületbe.
Mint kiderült, legrégebbi gyerekkori barátja végrendeletében nagyon sok mindent ráhagyott, és egy titkosított záradék formájában – mint később kiderült –, egy alig öt éves kislány nevelését és gondozását is rábízta.
Mondani sem szükséges, hogy ez a meghökkentő és váratlan fejlemény valósággal azonnal a feje tetejére állította a modern, állandóan csupán csak a munkájának élő, nagyvilági nő egész életvitelét.

„Elvégre micsoda dolog már, hogy éppen ő vigyázzon és gondoskodjon egy kislányról, amikor még egy szobanövényről sem tudna megfelelően gondoskodni, hiszen annyira extrém, mondhatni pörgős életet él, és amit – legalábbis egyelőre – semmi szín alatt nem volt hajlandó feladni.” – töprengett, amint…