Kora tavaszi éjszakán kilenc év körüli lány ténfergett egy külvárosi úton. Délelőtt a Nap már barátságosan mosolygott, de ha nyugovóra tért, a fák csupasz ágai közül és mindenféle zugokból előmerészkedett a hideg, s hozta barátját is, a ködöt. A gyermek vacogott. Divatos, szép ruhát viselt, de a márciusi hűvös éjjelhez bizony vékonyka volt. Aranyszőke haja rendezett, arca, kezei tiszták. Sokkal inkább tűnt egy jómódú család elkényeztetett gyermekének, mint tekergőnek. Autó fényszórói fúrták át a ködöt. A gyerek kilépett az úttestre, integetni kezdett. Egy új szedán csikorogva fékezett, márkás ruhákba öltözött, elegáns, középkorú férfi ugrott ki belőle. – Megvesztél!? Alig vettelek észre ebben a ködben! – Bácsi, kérem! Elvesztettem a szüleimet, nem találok haza – rimánkodott a kislány…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi negyvenes évei elején járhatott, bár ha az ember jobban megfigyelte erősen kopaszodó fején, jóformán néhány árválkodó, ezüstszínbe hajló szőrcsomó emlékeztetett egykori dús hajára. Tizenhat éves, már majdnem önálló felnőtt lányát alig akarta elengedni bulizni, meg diszkózni, hiszen nagyon is jól tudhatta, hogy miféle ócska, sötét, semmirekellő alakok vannak a világban, akikben nemhogy nem szabad megbízni se – de egyenesen tilos velük mindennemű ismerkedés vagy tartósnak becézett kapcsolattartás. – Jaj, apu! Most mit kell ennyit ízélned! – morcoskodott, durcáskodott kissé túlzásba vitt, erősen kisminkelve, és sokat sejtető minikoktélruhát viselő kamaszlánya, amikor már javában készülődött a bulira, mert úgy volt, hogy egyik nagyon jófej csajos barátnője beugrik érte, mert az ősei…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Minden nap, minden veszekedés, szorított rajta egy kicsit. Csengettek, Öcsi szaladt. Az ajtóban a platinaszőke Klaudia, a Barbiek egyik oszlopos tagja állt. Először megdöbbent a kisfiú kerek arca, húzott szeme láttán. Aztán kibukott belőle a nevetés. – Pitypangot, izé Ginát keresem. – Gida, a szobában van és sír – mondta a gyerek, rekedt, mély hangon, úgy artikulálva, mintha gombócok lennének a szájában. – Akarod, hogy megmutassam? Gyere. Kézen fogta Klaudiát, és bevezette. A lány az ágyon ült kisírt szemekkel, duzzadt, piros orral. A vendég alig leplezett fitymálással nézte a szoba két felét elválasztó polcot, a kopott bútorokat. Láthatóan kémkedni jött. – Kölcsön adnád a magyar könyved? Elhagytam az enyémet, és tudod, holnapra meg kell tanulni azt a verset. – Persze. De melyik…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Bálint egész nap el volt foglalva, segített apjának az összetört autók karosszériájának javításában. Elég rendesen törtek mostanában a kocsik. Kinek véletlenül, kinek rutintalanságából adódóan, kinek nagyképűségéből kifolyólag. Bálint szerette ezt a munkát. Örült, amikor látta, hogy keze által visszanyerik eredeti formájukat a járgányok, és már csak kétszer-háromszor kell lefújni őket festékkel, és száguldozhatnak velük újra a tulajdonosaik. Szombaton szokott a legtöbbet apja műhelyében tartózkodni, mert ilyenkor nem kellett suliba mennie, és tanulnia sem, hiszen csak vasárnap délután szokta elővenni a tanulnivalót. Jól elfáradt estére, viszont fáradtsága ellenére is pezsgett a vére, vágyott már egy jó bulira. Sok barátja volt gyermekkorától kezdve. Nem hagytak volna ki egyetlen…Tovább olvasom…
A nap lassan ereszkedett le az égbolton, aranyfénybe burkolva a végtelen dűnék hullámait. Az apró homokszemek úgy ragyogtak, mintha mindegyikük egy-egy külön kis csillag lenne, amely a sivatag végtelenjében rejtőzik. A szél lágyan suttogott, meséket hozott magával, melyeket csak az hallhatott, aki figyelni tudott. Egy magányos utazó lépkedett a homokban, lassan, megfontoltan. Ruháját a homok és az idő koptatta, de a kezében tartott homokóra érintetlennek tűnt. Az üvegben lassan, egyenletesen peregtek a szemek. Nem sietett, nem kapkodott, mintha az időnek nem lenne hatalma fölötte. Egyszer csak egy másik alak tűnt fel a távolban. Egy fiatal nő, aki egy nagyobb homokórát cipelt a karjában, két kézzel ölelve. Az utazó megtorpant, de nem lepődött meg. A nő is megállt, és szemügyre vette…Tovább olvasom…
A Hold ma éjjel is szokásos vándorútját járta az égen. Útközben kíváncsian le-lenézett a Földre, a szinte nappali fényben fürdőző városokra, és a kevésbé kivilágított falvakra. Egy sötétségbe burkolózott falunál kicsit tovább időzött. Sok mindent nem látott, mert csak az utcai lámpák gyenge fénye hunyorgott, és a kémények fehér füstje gomolygott a hideg éjszakában. A hosszú téli estéken korán nyugovóra tértek az emberek, csak egyetlen ablakból szűrődött egy kevés fény a sötétségbe. Óvatosan közelebb hajolt, hogy meglesse, miért van még világos a csipkefüggöny mögött. Boldogan elmosolyodott, mert ritkán látott ehhez hasonlót. Gyönyörű, barna csempével kirakott, padkás cserépkályha uralta a szoba egyik falát. A tűztérüveg ajtaja mögött vörösen izzott a parázs, méretes fahasábokat öleltek…Tovább olvasom…
Még éjszaka volt, mikor kilépett a lépcsőházból. Az utcán sivár csönd fogadta. Alvó autók között macska surrant, maga után húzva megnyúlt árnyékát. Szemerkélő esőben gyalog indult, a szűk egy kilométerre lévő autóbuszgarázs felé. Megállt, rágyújtott. A gyufa lángja egy pillanatra megvilágította borostás arcát, aztán ellobbant. A füst égette a torkát, tüdejét, hosszan harákolt. A garázsba érve, a kinti nyugalom után, mintha egy másik világba csöppent volna. Éles fény, zsivaj, hahotázás, káromkodás. Elkérte aznapi munkalapját, váltott néhány szót a kollégákkal, és kiment a tárolótérbe. A feje zsongott a benti lármától, szájában kellemetlen savanyú íz a kávétól. Sikertelenül próbálta kiköpni. Aznapra a 95-ös járatra osztották be. Sohasem szerette ezt a vonalat. A tizedik kerület legmélyebb…Tovább olvasom…
Nem sokat aludtak aznap este, éjjel is jóformán alig. Az egész leginkább egy futurisztikus, hibernált kómás rémálomhoz volt inkább hasonlatos, semmint rendes, testet-lelket felfrissítő természetes, regeneráló alváshoz. Előbb éjjel két-három óra között riadt fel a férfi, míg néhány perccel később a gyönyörű, fiatal feleség, akik nem tudták, mire vélni, hogy a gyerekszobából jócskán hallható visító, ordító, fájdalmas hangok gyakorlatilag azt jelzik, hogy a kisbabának jönnek a tejfogai, és ha igazít írt a net, akkor bizony-bizony még jó pár hónapig nem árt, ha tartósan készenléti állapotra rendezkednek be mindketten, és persze igyeksznek úgy megszervezni precíz pontosságú, túlzottan is kiszámítható életmódjukat, hogy – remélhetőleg –, mindenben alkalmazkodjon a kislányuk elvárásaihoz. –…Tovább olvasom…