Gugyerák Lajos leginkább elipszilonnnyyyyal..-))) avagy Gugyi… csak így lazán. Egy kabaréjelenet főszereplője, akit Bárdy György művész úr személyesített meg. Késő ősz volt már. Napnélküli, ködös, nyirkos volt az idő. Endre a műszak végén jött ki a vállalat kapuján. Szürke nyúlszőrkalapját a fejébe nyomta, és a sálját szorosabbra fonta a nyaka körül. A gyár kapujával szemben volt a buszmegálló. Igyekezett, hogy ha jön a busz, felférjen rá. Mellettük még volt egy textilgyár is. Annak a munkásai is ebben az időben jöttek ki a gyár kapuján. Nem tülekedett, felfért a buszra így is. Megállt egy üléssel szemben. Lenézett, és egy kis aranyos kb. 2 éves fiúcska nézett vele szemben. Egy férfi ölében ült. A kis nadrág szára feljebb csúszott, és kint volt a pici lába, a zokni meg épphogy…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkoruk óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is át akarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról van szó, akik nemsokára – persze, csak ha minden jól alakul, és a végzet is eléggé kegyes hozzájuk – készek lesznek rá, hogy kiléphessenek a nagybetűs életbe, és megkezdhessék a felnőttség frusztráló és idegőrlő hétköznapjait. – Ti hova készültök? – kérdezi Kata incselkedve a másik kettőt. – Ez jó kérdés! Még nem döntöttem el, de talán kipróbálom magamat az…Tovább olvasom…
Margit néni szeptember végén érkezett az idősek otthonába. Fia, menye, kísérte és költöztette be, úgymond, csak a téli hónapokra. Nagyon nehéz szívvel hagyta el kicsi házát, szülőfaluját, ahol már csak pár család lakott. A vele egykorúak már a falu temetőjében pihentek, a fiatalok meg szétszóródtak a nagyvilágban. Az üres házak legtöbbjét külföldiek vették meg, de télre ők is hazamennek saját országukba. Fia kitartó unszolására egyezett bele, hogy a közeli kisváros idősek otthonába költözzön. – Ne keseregjen édesanyám, nyárra majd haza visszük, ezt a pár hónapot meg csak kibírja. Itt társaságban lesz, főznek, mosnak, vigyáznak magára. Látja milyen szép, kényelmes szobát kapott, senkivel nem kell osztozkodnia. Nem volt könnyű, de ezt is elintéztem. Akkor most mi elmegyünk, hogy nyugodtan…Tovább olvasom…
Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor támadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy hogyan is történt mindez? Elmesélem. Valamikor az emberek nemcsak pénzért dolgoztak. Ha azt akarták, hogy környezetük szebb legyen, akkor önként és néha dalolva is, szabad szombatjukat feláldozva tettek a közért, így téve szebbé lakóhelyüket vagy akár tágabb lakókörnyezetüket is. Így történt ez két fiatal esetében is, amikor feletteseik hívó szavára hallgatva jókedvvel festegették a helyi óvoda kerítését. Szép piros színűre, ami hasonlított az éppen nyíló tulipán színére. Szemben festettek egymással, hogy beszélgetni is tudjanak…Tovább olvasom…
József meredten nézte a bontási munkálatok megkezdését. A fogadó a Háromlábú Macskához épületét bontották. A Háromlábú Macska élete szinte minden főbb pontjában szerepel. Itt itta az első Jaffáját ötévesen, nagyapjával. Természetesen az öreg fröccsözött. Aztán odahaza iszonyatos perpatvar kerekedett belőle, mikor a nagymama megtudta, hová vitte kis unokáját az öreg. Majd mikor az öreg meghalt, itt búcsúztatták őt. Itt volt a ballagási bulija és kissé kapatosan ugyan, ámde itt vesztette el szüzességét döcögős Marissal. Akire sántasága miatt ragadt rá ez a név, és aki húsz évvel idősebb volt nála. Igen, hátul a tekepályának nevezett kerti részben. December végén. Nagy hó volt, és így utólag is belé pirul az akkor történtekbe. Évekig beszéltek róla a faluban. Ej, de elverte másnap apja!…Tovább olvasom…
Ana Angliában, Londonban él férjével és két lányával. Jelenleg az egyetemen tanít pszichológiát. A férje Thomas, aki villamosmérnök. A lányok már nagyok, és önálló életet élnek. Az idősebb Lisa, írónő, és jelenleg írói válságban szenved. Este hét órakor megcsörrent Ana telefonja. Éppen vacsorához készülődtek a férjével. – Anya…! Kérlek, segíts…! Nem tudom, hogyan tovább…! – szólalt meg sírva a telefonban Lisa. – Mi történt, kislányom? – Szorít a határidő a könyvem befejezésével, és egy fia gondolat sem jut eszembe. Már mindent megpróbáltam, de rágörcsöltem az egészre. A kiadó folyamatosan zaklat, hogy mikor adom már le a kéziratot. Így teljesen megakadtam az egésszel. Ha nem fejezem be időre, felbontja velem a szerződést. Tudod, ezen nekem most nagyon sok múlik. – Igen, tudom…Tovább olvasom…
Amikor ránézek egy régi lemezjátszóra, mindig édesanyám és kedvenc dala jut eszembe. A lemezjátszót talán valamelyik tehetős nagynénjétől kapta ajándékba. Szépen megmunkált darab volt, édesanyám nagy becsben tartotta. Azokban az években (1960) volt egy közkedvelt színésznő, Psota Irén, akinek a színészi játékát az én anyukám nagyon kedvelte. Egyszer még Budapestre is elutazott a barátnőjével, hogy megnézzék valamelyik színdarabban. A színésznőnek akkor adták ki egy bakelit kislemezét, amin két dalt is énekelt. Az egyik címe: „Bezzeg az én időmben...” A másik dal címe pedig: „Én nem akarok mindenáron férjhez menni” – már a cím is sokat mondó! Minden nap kora reggel, mielőtt munkába indult, ezt a két dalt hallgatta (az én legnagyobb méltatlankodásom közepette). Igaz, nem túl…Tovább olvasom…
Egy nyüzsgő szoba sarkában egy bőrönd vár, fedelét álmok díszítik, nem ruhákkal teli, hanem távoli csillagok csillogásával. Egy csipetnyi fényes csillag, az anyag hálójába ragadva, szemet vonzák, gondolatban már a kibontakozó kalandok suttogását hallod. Talán a nevetés és ragyogó égbolt maradványai teszik vonzóvá, mert érzed szövetében emlékek, történet szorosan belefonva a varrásokban élnek. A fogantyú úgy csillog, mint egy ígéret, készen arra, hogy felemeljék, ismeretlen utazásokra, ahol napfelkelték festik a horizontot, és a gondolatok felhőkként sodródnak, puhán és zavartalanul. Elképzelem, ahogy az ujjaimat átcsúsztatom a csillogáson, leporolom a régi meséket, régen beleszőtt történeteket. A szív térképén olyan helyekre vezetne, ahol a varázslat még lélegzik. Ó, csillagporral teli…Tovább olvasom…