Kint nagy pelyhekben hullott a hó, a kandallóban pattogott a tűz. Friss kalács és kakaó illata terjengett az aprócska szobában. A karosszékben pihentem. Téli szünet volt, így nálam voltak az unokák napközben. A gyerekek kérlelni kezdtek. – Nagyi, kérlek, mesélj nekünk! Meggyújtottam egy gyertyát, mert a régmúltról meséltem, és úgy gondoltam, így jobban el tudják képzelni, milyen volt, amikor én voltam kisgyermek. Akkor még gyertya világított lámpa helyett. Az apró gyermekek körém ülve hallgatták a mesét. – Egyszer volt, hol nem volt… Annyira belemélyedtünk a mesébe, hogy észre sem vettük, amikor a szülők megérkeztek. Amikor odanéztem a gyermekemre, szemében egy aprócska könnycsepp csillogott. Felidézte, amit látott: saját gyermekkorát, amikor a mesét neki…Tovább olvasom…
Ködös szürkeség szinte kikészíti a hajnal fényeit; iszamos, gusztustalan massza egyre pesszimistábbá teszi az embert. Felteszem a reggeli tejeskávét, és megpróbálok a hajnal mélabús, egykedvű hangjaira koncentrálni. Kopogást hallok beszűrődni odakintről. Egy ismerős, női arc mosolyog rejtélyesen a bejárati ajtó miniatűr kukucskálójában. El sem hiszem, hogy itt van! Már mennyi évtizede, hogy utoljára az érettségi banketten bámultam abban a vadítóan dögös, szexis koktélruhában, melyet százszázalék, hogy csupán csak azért vett fel, hogy kiadósan megdobogtassa a kanszíveket. – Hát szia, édesem! – cuppanós csókkal üdvözöl, amint kissé tartózkodva beljebb lép. Érződik, hogy kicsit feszélyezve érzi magát, hiszen míg osztálytársak voltunk, egyszer sem látogatott meg. Folyamatosan bocsánatot…Tovább olvasom…
A férfi kivétel nélkül rossz alvónak számított, ezért hamar megtanulta, hogy sose sértse meg az éjszaka nyugalmi csendjét. Apja hajdanán sokszor mondogatta, hogy mi a csudért használ valaki éjjeli edényt, amikor alig két méterre van a szobája a mellékhelyiségtől? – Édes fiacskám! Csak nem vagy lusta? – kérdezte ilyenkor, mire a legtöbb esetben egynemű választ kapott: – Nem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni! Apja is éberalvónak számított, tehát a legkisebb zajra, neszre, apró miccenésre szinte azonnal felriadt, és ezután már képtelenségnek tetszett, hogy nyugodtan visszaaludjon. Számos olyan kissé kiábrándító vagy szomorkás gyerekkori emlékkel rendelkezett, mellyel – bárhogyan is próbálkozott – nem tudott leszámolni, vagy ha tetszik, továbblépni. Most mégis levette a…Tovább olvasom…
Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt, kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is. – Na, fiúk? Ki van benne?! Rajta! – kérdezgette egy nap szinte minden iskolai nagyszünetben kétkedő és jócskán hezitáló osztálytársaitól a srác. – Jaj, hagyj már békén a hülyeségeiddel, Roli! Hány éves is vagy, öt?! Szánalmas és nevetséges, hogy még mindig képes vagy hinni egy ilyen ostoba képregénynek. – válaszolta az egyik kisnövésű, de annál bikaerősebb fiú, Gyurka. – Álljunk meg egy…Tovább olvasom…
Mindent betakar fehér dunnájával Holle anyó. Az apró kis madarak korán reggel az etetőre szálltak. Érintetlen volt a hó. Csendessé vált a világ, csak az ő üdvözlő csivitelésüket hallani. – Tudjátok, kincseim, ilyenkor sok kis állat nem talál élelmet, nekünk kell gondoskodni róluk egészen tavaszig. Ők meghálálják nekünk, énekelnek, a kertünkben teszik a dolgukat. – Gyertek, gyerekek, adjunk magocskát a madaraknak. A két kis lurkó öltözött is nyomban. – Mamika, még mit vihetünk? – Gyerekként felfűztük a töpörtyűt, de csak olyat, ami nincs besózva. Így tanították nekünk hosszú évtizedekkel ezelőtt szüleink, nagyszüleink. Most már hálóban kapható golyókat adunk nekik. – Nézd csak, mami, ideszállt a kezemre, milyen madárka ez? – Nézd csak, ő őszapóka, ő meg itt cinege, na…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A gyönyörű, harmincas hölgy, akiben megtestesült Grace Kelly eleganciája és a modern kori extravagánsnak mondható elegancia, éppen egy nagyméretű irodaház emeleti irodájában ücsörgött, és részletes munkáit igyekezett rendezni, kategorizálni, illetve bizonyos szakmai és üzleti prezentációkat elkészíteni, amikor egy váratlan, tragikus telefonhívás szakította félbe kreatívkodását: – Halló… Váradi Linda? – egy öreges férfihang szólt bele a kagylóba. Érződött, hogy jócskán hezitál a hangja. – Igen… Üdvözlöm. Miben segíthetek?! – kérdezte segítőkészen. – Bocsásson meg, de attól tartok, hogy… rossz hírt kell közölnöm… az édesapjáról van szó… – elharapta a mondatot, hogy a másik is megértse, miről lesz szó. – Mi történt az apámmal?! – robbant ki belőle zaklatott idegességgel és feszült…Tovább olvasom…
Úgy érezted meg kell sebezned, pedig őszintén, gyermeki szívvel szerettelek, és ez káprázatnak tűnt ebben a háborgó, hazug világban. A köztünk levő korkülönbség áthidalhatatlannak tűnt, mert téged már fogva tartottak a múlt tapasztalatai. Nem volt már sem fekete, sem fehér az álmaidban, szürke volt minden, de nekem a mai napig színesek az álmaim. Vörösnek látom a tulipánt, a mohát zöldnek, a hollót feketének, a kimondott szavakat igaznak, az érzést őszintének, minden praktika és fondorlat nélkülinek. Te tiltakoztál az érzés ellen, ami áramütésként futott végig az idegpályáidon, de hallgatásba burkolóztál, nem mondtad soha, hogy szeretsz. Megijedtél. Bevallom én is féltem. Egyik délután őszintén elmondtad, nem akarsz hozzám tartozni, mert nem tudsz, és nem is akarsz senkihez kötődni. A…Tovább olvasom…
A nap vörösen izzott a látóhatár szélén, és a hullámok szerelmesen érintették a parti homokot. Joe mindig csak délután jött, és mindig sietve érkezett. Hozzánk közel vert tanyát, de nem tartozott közénk. A mester most is megvárta, hogy megérkezzen, és csak azután adta ki nekünk a feladatot, mint néhány napja mindig, amióta Joe megjelent itt a parton. Nem tudtam a feladatra figyelni, mert mindig őt vártam. Az idő akkor telt meg tartalommal a számomra, amikor ő megérkezett. Nem tudtam levenni a szemem róla, és amikor találkozott a tekintetünk, úgy éreztem perzsel, éget a pillantása. A szüleim jutottak eszembe, ha tudták volna, hogy ide egy fekete fiú is jár, nem engedtek volna el a festőtáborba. Apám gúnyos hanglejtése jutott eszembe, ahogyan megszólítja a földjeinken dolgozó embereket. Nem…Tovább olvasom…