„gyógyulás” – novellák címszó szerint

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 15. 14:41 Pszichológiai ❤️ 2 👁️ 326

Mit ér egy élet, ha minden mozdulatodat irányítani akarják?
Minden tetted, minden szavad és minden gondolatod?

Liza szigorú nevelést kapott. Bár szüleinek ő volt a szeme fénye, soha nem mutatták ki megfelelően a szeretetüket.

– A mi családunknak más a szeretet nyelve – hangsúlyozta édesanyja, amikor Liza azt kérte tőle, hogy néha üljön le vele beszélgetni, mint Panna anyukája.

Liza tudta, hogy számíthat rájuk bármiben. Mindent megadnak neki, amit kér – csak egy valamit nem: egy szerető otthont, ahol megvan a családi harmónia, a szeretet és az önzetlen odafigyelés.

Az évek alatt megedződött. Már nem kérte, hogy a szülei kitüntessék figyelmükkel. Amikor megismerkedett Szilárddal, úgy érezte, az élet végre kárpótolja, hiszen tőle megkapta mindazt a szeretetet és figyelmet…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 15. 14:59 Kortárs ❤️ 1 👁️ 73

Elég nagyot tud ütni, ha az ember törött szívvel próbál tovább élni. De ugye minden csak elhatározás kérdése?!
Vannak nehezebb napjaim, olyankor úgy érzem, megőrülök, hogy már nem vagy része az életemnek, és semmit nem tudok rólad – de vannak fantasztikus napok, mikor azt érzem, erős vagyok, túl leszek rajtad, még ha addig élek is. Hisz ezt akartad: hogy tépjelek ki a szívemből, és ne szeresselek. Hogy is fogalmaztál? – Na igen: „Lili, túl ragaszkodó vagy, nem hagysz levegőhöz jutni. Kell a tér, hiába kértem tőled időt, amit be is tartottál, és nem kerestél hetekig, amit köszönök, de nem bírok melletted lélegezni. Úgy érzem, megfojt az életem, az életünk… Tudom, hogy szeretsz, hidd el, én is szeretlek, és nem akarom darabokra törni a szíved, de fújjuk le az esküvőt, a közös életünket…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 18. 14:41 Önismereti ❤️ 2 👁️ 28

Régen a könyv ajtó volt.
Kinyitottam, és beléptem mások életébe: hősök bátorságába, távoli tájak csendjébe, kitalált sorsok biztonságába. Amíg olvastam, nem kellett válaszolnom a világ kérdéseire. Elég volt követni a sorokat, hagyni, hogy vigyenek.
Aztán lett idő, amikor a csend túl hangos volt.
Amikor a veszteség súlya ráült a napokra, és a szavak hiányoztak. Akkor a könyv nem menekülés lett, hanem kapaszkodó. Mások történetei segítettek túlélni a hiányt, megnevezni azt, amit kimondani nem tudtam.
Ma a könyv már nem ajtó, hanem ház.
Nem belépek, hanem megérkezem. Az üres lapok nem kérdeznek, nem siettetnek. Várnak rám. A toll alatt születő szavak lassan rendet tesznek bennem, darabokra bontják a fájdalmat, hogy elbírható legyen.
Régen elbújtam a történetekben.
Ma magamat írom…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 13:49 Önismereti ❤️ 0 👁️ 24

Létezik egy gyönyörű hely, egy világ, ahol álmomban jártam. Mikor megérkeztem, a talpam alatt puha, vörös, rózsaszín, fehér, sárga, rózsaszirmokat éreztem. Felnéztem az égre, a Hold mosolygott rám, a csillagokból apró fénycseppek szálltak le a Földre, és ragyogtak a fűszálakon. A fák levelei fénylettek, csodás zöld színben ragyogtak. Én sétáltam a puha szirmokon, egy hosszú út volt előttem. Körülöttem színes pillangók repdestek, és végig jöttek velem az úton. A levegőben a nyugalom, béke áradt szét, mely átjárta az egész lényemet. Az illatok varázsa, ami a virágokból szállt fel, apró fényként cikázott mindenhol, mámorítóan finom virág kompozíció együttes illatként szívtam magamba. Madarak dallamát vitte az enyhe szellő szerteszét. A lélekemelő csicsergés a szívemet átjárta. Leültem egy fa…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 27. 21:43 Egyéb ❤️ 3 👁️ 23

Az új állatorvos augusztus közepén foglalta el állását, és családjával beköltözött a szolgálati lakásba. A falubeliek úgy tudták, hogy felesége lesz a segítője, de már szeptember volt, és még senki sem látta a doktornét. Györgyi, a kislányuk most lett első osztályos, és szépen összebarátkozott Évivel, a padtársával. Gyakran játszottak együtt iskola után, természetesen a doktor beleegyezésével. A kislány időnként megemlítette Györgyinek, hogy igazán elmehetnének őhozzájuk is játszani. Ilyenkor Györgyi mindig talált kifogást, hogy miért nem mehetnek. Legtöbbször édesanyja gyengélkedését hozta fel indoklásul. 
– Mindig fáj a feje, nem szereti, ha körülötte zaj van.
Az állatorvos feleségét továbbra sem látták a falusiak. Boltba, postára nem járt, a doktor intézte ezeket a dolgokat. Ha beteg…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 13. 14:50 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 23

Rengeteg kérdés maradt bennem. A legfőbb: Miért? Miért kellett meghalnia? Miért nem éreztem előre? Miért lett beteg? Miért pont velem történik ez?
És még ezer és ezer kérdés. Miért is írom le ezeket? Mire jó ez? Talán, hogy megtaláljam a választ, hogy hogyan tovább?! Mi jön ezután? További fogalmak cikáznak minden nap előttem: gyász, gyászfeldolgozás, tragédia, post mortem, élet a halál után, a halála után.
Ki is volt ő? A hős? A főhős? Írjam le az adatait? Ugyan minek? Nem ez fogja őt meghatározni. Mit mond ez el egy kívülállónak?

Bacsur Endre
2600, Vác, Berkes András utca 55.
1964.12.10, Balassagyarmat
TAJ:025 860 027
Ennyi maradt belőle. Hiába a GOOGLE, Ő a külvilágnak csupán ennyi.
ÉS nekem? Nekem ki is ő? Az Édesapám, az ember, akit nem is tudtam milyen fontos amíg el nem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:10 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 21

Hamarosan március, milyen szép lesz minden.
Látod, Anyu? Az ablakon kifelé figyelve csodás színeket látok,
gondolkozva, a múltba kapaszkodva.

A levendula virágzását látva illatát a tüdőm beszippantja.
A levendula virágzása, lelkem gyógyítva,
viszi a szél illatát.

S nem aggódom, mert a levendula szép, mellettem áll.
Nézd csak: egy lepke repül felettem.
Csapkodva szárnyaival, szólva, magasra szállva,
csillogva mondja: szeretlek.
El sosem eresztelek.

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 21. 21:06 Élet ❤️ 2 👁️ 18

Róza életében voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudott túllépni az őt ért fájdalmas veszteségeken. Míg jó idő volt, naphosszat sétált a városban, mert úgy érezte, mindenhol jobb, mint az emlékek közt otthon lenni. Sétái alkalmával végiglátogatta a templomokat, rövid imákat mormolt, majd újra az utcán találta magát. Céltalanul bolyongott a piaci forgatagban, meg sem hallva a kofák invitálását, hogy nézze meg portékájukat.

Egy alkalommal, talán nem véletlen, a városi könyvtár előtt találta magát. Sokszor elment már mellette, de valahogy nem érezte, hogy be kellene mennie. Most figyelmetlensége miatt majdnem orra bukott a könyvtár névadójának márványszobra előtt. Kezeivel biztos pontot keresett a kapaszkodásra, és amikor megtalálta, megkönnyebbülten felegyenesedett. Meglepődve…