„nosztalgia” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 22. 17:54 Élet ❤️ 1 👁️ 16

Előrebocsátom: szeretem a spenótot, a spenótfőzeléket. Bármi jöhet hozzá: tükörtojás, főtt tojás, főtt krumpli, virsli...
Nem mindig volt ez így...Megmaradt bennem egy kép a gyerekkoromból: éjjel van (legalábbis nekem akkor úgy tűnt), én a konyhaasztalnál ülök, egy tányér spenót van előttem...Van ebben némi igazság. Édesanyám sokszor mesélte nekem (nekünk) azt a bizonyos spenótos esetet...
Tél volt, korán sötétedett. Vacsorára spenót volt. Anyu, apu és a húgom szépen meg is ették a főzeléket. Csak én hagytam érintetlenül a szép zöld csodát a tányéromon. Hat éves lehettem akkor. Hogy mi ütött belém, nem tudom, mert amúgy nagyon rendes, szófogadó kislány voltam (de tényleg!). Általában mindent megettem (kivéve a "kövér" húst). De akkor, azt hiszem belém bújt a kisördög és azt mondtam…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:18 Kaland ❤️ 2 👁️ 14

Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt, kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is.

– Na, fiúk? Ki van benne?! Rajta! – kérdezgette egy nap szinte minden iskolai nagyszünetben kétkedő és jócskán hezitáló osztálytársaitól a srác.

– Jaj, hagyj már békén a hülyeségeiddel, Roli! Hány éves is vagy, öt?! Szánalmas és nevetséges, hogy még mindig képes vagy hinni egy ilyen ostoba képregénynek. – válaszolta az egyik kisnövésű, de annál bikaerősebb fiú, Gyurka.

– Álljunk meg egy…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 01. 27. 07:47 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 14

Amikor ránézek egy régi lemezjátszóra,
mindig édesanyám és kedvenc dala jut eszembe.
A lemezjátszót talán valamelyik tehetős nagynénjétől kapta ajándékba. Szépen megmunkált darab volt, édesanyám nagy becsben tartotta.

Azokban az években (1960) volt egy közkedvelt színésznő, Psota Irén, akinek a színészi játékát az én anyukám nagyon kedvelte. Egyszer még Budapestre is elutazott a barátnőjével, hogy megnézzék valamelyik színdarabban.

A színésznőnek akkor adták ki egy bakelit kislemezét, amin két dalt is énekelt.
Az egyik címe: „Bezzeg az én időmben...”
A másik dal címe pedig: „Én nem akarok mindenáron férjhez menni” – már a cím is sokat mondó!

Minden nap kora reggel, mielőtt munkába indult, ezt a két dalt hallgatta (az én legnagyobb méltatlankodásom közepette). Igaz, nem túl…

Írta: Norbert Farkas 📅 2025. 11. 30. 10:35 Mikulás ❤️ 0 👁️ 14

Nokiként nem voltam egy éles kés a fiókban. Sőt, legyünk őszinték, egy igazi dilettáns gyökér voltam. Emlékszem, hogy az alig 4-5 éves Norbika egyszer halál komolyan megkérdezte magyar nyelven anyámat, hogy hogyan kell magyarul beszélni, máskor pedig egy plüssfigurára hivatkozva azt állította, hogy Micimackó a testvére.🤦 (Akkor még akartam kistesót valamiért, aztán később meggyőztek róla a kortársak, mire tényleg lett egy, hogy inkább ne akarjak. Most meg hogy hugi hat éve megvan, idejét nem tudom mikor néztem tv-t anélkül, hogy a háttérben ne sikított volna fel alá futkározás közben, miközben anyám szintén sikítozva kiabált neki hogy mennyémátusolni, de ettől függetlenül imádom)

Azt viszont már a kezdetek kezdetén is aligha sikerült letolnia bárkinek is a torkomon, hogy egy ketchupnak…

Írta: Zofia 📅 2026. 03. 30. 22:34 Nosztalgikus ❤️ 2 👁️ 13

Egy téli nap, kora reggel kinézek az ablakomon, s látom, hogy sűrű pelyhekben hull a porcukorfehér hó. Havazik. Szívemben melegséget érzek, hisz eszembe jut a gyermekkorom. Akkor is ilyen sebesen szállingóztak az égből lefelé a pihe-puha „vattacukorszerű” nagy hópelyhek. Megállapítom magamban, hogy a hópelyhek oly egyenletesen szállnak, mint Időapó homokórájában a homokszemek. Nagyon szeretem a havat, mert ilyenkor minden egyformán fehér színben pompázik az utcánkban, a drága Mercedes autó és a kicsi „bogárhátú” Fiat is. Kimegyek a szerszámoskamrámba, hogy ismét elővegyem a hólapátomat, s miközben azt keresem, kezem ügyébe akad egy réges-rég elfeledett emlék, egy számomra különleges nagy értékkel bíró tárgy: Édesapámtól kapott szánkó. „Nem is olyan nagy, mint akkor” – tűnődök magamban…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 04. 09:51 Élet ❤️ 0 👁️ 12

– Na, ez is megvan!- nézett végig a frissen felmosott konyhán az asszony. Majd férjéhez fordult:
 – Te Béla, nem feledkeztünk meg valamiről?
 – Jaj, Magdikám, már vagy harmadszor kérdezed ugyanezt! Nyugodj meg, semmit sem felejtettünk el: a csülök meg a sült krumpli a sütőben, a saláta, sütemény, üdítőitalok, sör a hűtőben,  az asztal megterítve, már csak a vendégek hiányoznak... – nyugtatgatta feleségét Béla.
Vendégeket vártak: Béla katonatársa és felesége látogatja meg őket. Negyven éve nem találkoztak...Ha nincs ez a mai modern  "internetes világ", tán már nem is találkoznának többet az életben. Béláék fia tavaly bevezettette náluk az internetet, s  azonnal be is regisztrálta őket a fészbúkra. Ettől kezdve napi rendszerességgel bújták az internetes oldalakat. Néhány hónapja aztán…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 12. 08:12 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 10

Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutnak eszembe a gyermeki évek.

Zakatolva indult a gőzös Kanizsáról, végig a Balaton parton, aztán át a végtelen rónaságon, elvitt a nagyszülői házhoz.
Mikor a Maros fölött átrobogott, a szívem is gyorsabban dobogott.
Megláttam újra a tatát, nagy bajuszos, mindig mosolygós volt, huszár.
Hajlott hátú, szigorú mamát. Hej, de szép hetek voltak azok, amikor jártuk anyuval a piacot.
Ahogy végigsétáltunk az utcán, mindig elmondta:

– Ez itt a nagy színész, Páger Antal szülői háza.

A Maros mellett kocsikázva, amit Sándor, a ló húzott, szórtuk a barackot a gyerekeknek, de tata egy szót se szólt.
Volt egy kecske, Boriska, aki a tejet adta. A ló farkából apu borotvapamacsot alkotott.
A strandon szólt a zene – „…ha végre itt a nyár…” –, mi vidáman…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 24. 02:56 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 7

Api, vagy ahogy sokan emlegették, Döngetős Uraság egész életében gyerekes, mohó kíváncsisággal viseltetett az ún. technikai civilizáció vívmányai iránt, és persze tőle telhetően mindent el is követett annak érdekében, hogy hozzájuthasson olyan hiperszuper számítástechnikai vagy high-tech cuccokhoz, melyről a régi korok embere jobbára csak álmodhat, és legendás meséket gyárthat köréje.
Kis családja azt gondolta róla, talán ebből megbocsátható rigolyáit előbb-utóbb majd csak kiheveri, és elfelejti, mint az összes többi elképzelését arról, hogy a dolgok majd csak megváltoznak, és több pénzt fog majd keresni multinacionális nagyvállalati beosztásában, ahol jóformán éjt-nappallá téve szakadatlan ment az ostoba robotműszak, és sokszor maguk az alkalmazottak sem igen érthették, hogy mi a fenét…