„nosztalgia” – novellák címszó szerint

Írta: Híres B Ede 📅 2026. 01. 14. 18:17 Élet ❤️ 1 👁️ 49

Olykor, ha elmélázok a régi vasárnapok ízén, illatán, újfent fiatalnak érzem magamat. Nem több ez egy kóbor fecskevillanásnyi röpténél. Ám mégis orákulumként hat megtört, elfáradt testemre, lelkemre.

Azoknak a régen volt vasárnapoknak különleges bája volt: az egész heti szürke, feledésre ítélt hétköznapok koronája. Talán, mert a fali kalendáriumban piros betűvel villogott, talán, mert az ünnepi hangulat még a legszegényebb házaknál is kicsapott az utcára. Fortyogó húsleves illata szállt, kanyargott a piros háztetők felett ugyanúgy, mint a zsúptetős, parányi ablakos, egykori cselédházacskák felett is.

Még a levegő színe is más volt vasárnap. A vén házőrzők is kimértebben, hivatalosabb hangon csaholtak, mondhatni, csak illemből.

Mondom, villanásnyi idő mindez, a fellobbanó emlék…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 16. 01:59 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 16

Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra

December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat.
Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!?
Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt.

Szomorú volt pont a hangulatom, mert
unokám aznap jelentette be kamaszos
hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat!
Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni!
(Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.)

Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 12. 08:12 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 10

Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutnak eszembe a gyermeki évek.

Zakatolva indult a gőzös Kanizsáról, végig a Balaton parton, aztán át a végtelen rónaságon, elvitt a nagyszülői házhoz.
Mikor a Maros fölött átrobogott, a szívem is gyorsabban dobogott.
Megláttam újra a tatát, nagy bajuszos, mindig mosolygós volt, huszár.
Hajlott hátú, szigorú mamát. Hej, de szép hetek voltak azok, amikor jártuk anyuval a piacot.
Ahogy végigsétáltunk az utcán, mindig elmondta:

– Ez itt a nagy színész, Páger Antal szülői háza.

A Maros mellett kocsikázva, amit Sándor, a ló húzott, szórtuk a barackot a gyerekeknek, de tata egy szót se szólt.
Volt egy kecske, Boriska, aki a tejet adta. A ló farkából apu borotvapamacsot alkotott.
A strandon szólt a zene – „…ha végre itt a nyár…” –, mi vidáman…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 04. 09:51 Élet ❤️ 0 👁️ 12

– Na, ez is megvan!- nézett végig a frissen felmosott konyhán az asszony. Majd férjéhez fordult:
 – Te Béla, nem feledkeztünk meg valamiről?
 – Jaj, Magdikám, már vagy harmadszor kérdezed ugyanezt! Nyugodj meg, semmit sem felejtettünk el: a csülök meg a sült krumpli a sütőben, a saláta, sütemény, üdítőitalok, sör a hűtőben,  az asztal megterítve, már csak a vendégek hiányoznak... – nyugtatgatta feleségét Béla.
Vendégeket vártak: Béla katonatársa és felesége látogatja meg őket. Negyven éve nem találkoztak...Ha nincs ez a mai modern  "internetes világ", tán már nem is találkoznának többet az életben. Béláék fia tavaly bevezettette náluk az internetet, s  azonnal be is regisztrálta őket a fészbúkra. Ettől kezdve napi rendszerességgel bújták az internetes oldalakat. Néhány hónapja aztán…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 03. 10:35 Humor ❤️ 0 👁️ 24

Édesapám egy igen mozgalmas életet élt, s minden érdekelte. Az hagyján, sok mindenhez értett is. :-)))) Ezek miatt igen sok embert ismert és megismert. Azt tudom, hogy nagyon szerették, segítőkész volt mindenki felé, aki hozzá ment segítségért. Az ismeretségi köre akkora volt, hogy hihetetlen. Nagyon sok ismert emberrel laktunk együtt, és ő is szerzett barátnak nagyon-nagyon sokat. Én pedig, a kisgyerek, természetesen viselkedtem a sok érdekes ember között. Nem zavart, nem féltem tőlük, de leginkább nem voltam félénk, sőt, felszabadult és boldog gyerek voltam. A felnőtt csapat pedig igen kedvelt és elfogadott.

Apu jó nagy baráti köréhez tartozott Bessenyei Ferenc színművész is. Ez a számomra hatalmas ember nem riasztott, sőt. Csodálatos orgánuma, stílusa, az életre való öröme, hatalmas…

Írta: Norbert Farkas 📅 2025. 11. 30. 10:35 Mikulás ❤️ 0 👁️ 14

Nokiként nem voltam egy éles kés a fiókban. Sőt, legyünk őszinték, egy igazi dilettáns gyökér voltam. Emlékszem, hogy az alig 4-5 éves Norbika egyszer halál komolyan megkérdezte magyar nyelven anyámat, hogy hogyan kell magyarul beszélni, máskor pedig egy plüssfigurára hivatkozva azt állította, hogy Micimackó a testvére.🤦 (Akkor még akartam kistesót valamiért, aztán később meggyőztek róla a kortársak, mire tényleg lett egy, hogy inkább ne akarjak. Most meg hogy hugi hat éve megvan, idejét nem tudom mikor néztem tv-t anélkül, hogy a háttérben ne sikított volna fel alá futkározás közben, miközben anyám szintén sikítozva kiabált neki hogy mennyémátusolni, de ettől függetlenül imádom)

Azt viszont már a kezdetek kezdetén is aligha sikerült letolnia bárkinek is a torkomon, hogy egy ketchupnak…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 07:01 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 17

Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle.

A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 22. 17:54 Élet ❤️ 1 👁️ 16

Előrebocsátom: szeretem a spenótot, a spenótfőzeléket. Bármi jöhet hozzá: tükörtojás, főtt tojás, főtt krumpli, virsli...
Nem mindig volt ez így...Megmaradt bennem egy kép a gyerekkoromból: éjjel van (legalábbis nekem akkor úgy tűnt), én a konyhaasztalnál ülök, egy tányér spenót van előttem...Van ebben némi igazság. Édesanyám sokszor mesélte nekem (nekünk) azt a bizonyos spenótos esetet...
Tél volt, korán sötétedett. Vacsorára spenót volt. Anyu, apu és a húgom szépen meg is ették a főzeléket. Csak én hagytam érintetlenül a szép zöld csodát a tányéromon. Hat éves lehettem akkor. Hogy mi ütött belém, nem tudom, mert amúgy nagyon rendes, szófogadó kislány voltam (de tényleg!). Általában mindent megettem (kivéve a "kövér" húst). De akkor, azt hiszem belém bújt a kisördög és azt mondtam…