16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az írót néhány nappal karácsony után meglátogatta az egyik unokaöccse, mondván, legkisebb unokahúgait születésük óta egyszer sem láthatta, és mint ilyet, egy kicsit szívesen elbeszélgetnének vele a régi idők kedvéért, és persze, hogy ismét felmelegíthessék a régi közös emlékeket. Az író fejében mindig visszatértek a halhatatlan Shakespeare-i sorok: „Mindenek fölött légy hű magadhoz!” – Mintha tudatosan kirekesztette volna szerves életéből az ún. vendégeket. Azokat az embereket, akiket – legalábbis – a legtöbb esetben az ember szívesen lát otthonában, hogy tartósnak becézett magánytudatát valahogy mérsékelje egy kicsit, még akkor is, ha tartósan nem tudja levetkőzni. Aznap minden rendben ment, ám történt egy csavarás a személyes találkozóban. A gyerekeket kivitték korcsolyázni az…Tovább olvasom…
Délután üldögéltem a szobámban. Unalmamban bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam a csatornákat, egyiket a másik után. Ráakadtam egy műsorra, ami a csipkéről, csipkeverésről szólt. Végignéztem. Tetszett, amit láttam. – Kár, hogy ügyetlen vagyok az ilyesmikhez. Különben egyből beiratkoznék egy csipkeverő-tanfolyamra. Micsoda csodálatos dolgokat készíthetnék! – morfondíroztam magamban. Aztán megállapítottam, hogy százszázalékosan biztos: a csipkében én csak gyönyörködni fogok. A csipkeverésről tehát lemondtam, fogtam egy könyvet, és elindultam a szokásos helyemre, a tópart mellé. Végigmentem a falun, elsétáltam egy csatorna mellett. Kiértem a tóhoz. Ott leültem, és elővettem egy réges-régi könyvemet, Carolyn Keene ifjúsági detektívregényét. A címe: A régi csipke titka.Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Megfogadta magának, hogy nem fog újra pasizni. Legalábbis, most még nem, hiszen alig telt el jóformán csak négy hét viharos, szerelmi szakítása óta imádott Ákoskájával, aki kategórikusan közölte vele, hogy egyáltalán nem érdekli a családalapítás, és jobb dolga is van annál, mint egy folyamatosan síró, nyivákoló kisbabát pesztrálni. Egyébként is a karrierje nemsokára meg fog változni, mert állítólag a fejesek máris benne gondolkodnak, mint az adott cégcsoport új, és fiatal marketingfőnöke. – Lili! Ne hülyéskedj bébi! Ezt már vagy milliószor megbeszéltük! Miért csúfítanád el bombázó istennő alakodat, amikor még bőven ráérsz egy kis nyafogó bébit bevállalni! – kötötte az ebet a karóhoz a pasija. – Ákos neked fingod sincs, hogy egy gyerek mennyi mindent jelent egy nőnek! – fakadt ki, és…Tovább olvasom…
Lillának apakomplexusa volt. Nincs ebben semmi különös. Alapvetően mindig is a magas, jóképű, idősebb férfiakat részesítette előnyben. Talán csak amiatt, mert az apját egy hónapban jó, ha legfeljebb egyszer-kétszer láthatta, mert aki kamionozásra adja a fejét, a lehető legmagányosabb állást választja. A kéttannyelvű, tizenkét osztályos gimiben – ahova járt – valósággal totálisan bele volt habarodva az irodalomtanárába, aki később beszédórákat is adott neki, és szakmai szempontból legalábbis minden elképzelhető dolgot megtett annak érdekében, hogy talpraesett, rendkívül tehetséges tanítványát felvegyék a Színművészeti Egyetemre. Fizikai adottságai, alacsony – alig százhatvannégy centis – magassága szinte kamaszkorától fogva zavarta, amikor először jöttek gimnáziumába filmes…Tovább olvasom…
Dona Theresa Garcia Sanchez egy Sevilla melletti, hangulatos kis falucskában éldegélt jobbára egymaga. Felnőtt unokája, Miguel Raffael kissé bumfordi, termetes, de annál jószívűbb ember volt, aki szinte vakon teljesítette idős, özvegy nagyanyja minden kérését. Ha hajnali időben – ami nagy általánosságban öt-hat óra körül következett be – narancsokat kellett szedni a kertből, akkor Miguel Raffael máris kikelt pihe-puha ágyából, és zokszó nélkül munkába állt. A kis falu híres volt a narancstermesztésről. Itt semmit sem dobtak hitvány könnyelműséggel a szemeteskosárba. Legyen az érett, túlérett vagy éppen fonnyadt narancs, szinte mindent felhasználtak. Így a gazdagság vérkeringése is legalább folyamatosan mozgásban lehetett. A helybéliek különleges tisztelettel övezték Dona Theresát, aki…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A társasházi lakásnak viszonylag nagy pincehelyisége volt, ahol főként a lakók elhasznált, megunt vagy nagyon ócska, régies dolgaikat tárolták. Mikor mit. A legtöbb esetben a gyerekek kinőtt szánkói, síléctalpai, hólapátok sorakoztak itt katonás sorrendbe téve, ám az is előfordult, hogy egyenesen egy négytagú család állította be saját négy darab kerékpárjait, de még így is maradhatott bőven hely, csupán az adott tárgyak elhelyezkedési sorrendjét kellett egy kicsit megváltoztatni. A kamasz srác nem lehetett tízévesnél több. Bár a korát nehezen lehetett volna pontosan megsaccolni, mert pufók arcát leginkább valami benső koraérettség jellemezte, amit viszont csupán csak egyre kevesebben vettek észre. Arcán kék-zöld-lila, majd sötétbarnás monokli éktelenkedett, mint valami szégyenbélyeg…Tovább olvasom…
Liza sokat ábrándozott arról, milyen élete lett volna, ha a sors nem ily rútul bánik vele. Túl sokat foglalkoztatta a dolog. A barátai féltették, nehogy az idegrendszere is tönkremenjen a sok gyötrődésben. Hiszen a helyzetén már nem lehet segíteni. Elhatározták, elhívják a legközelebbi színházi előadásra egy kis kikapcsolódásért. A színjáték egy remek, zenés darab volt. Lizának kikerekedett a szeme. A balerinák közt volt egy szólótáncos, aki leginkább az ő vágyának megvalósulását vetítette a színpadra. Fájdalmat okozott neki az együttérzés. Ekkor döntötte el, hogy kilép a torz, álomszőtte világából, megerősíti lelkét, abból hozza ki a legjobbat, amit élete fonalának gombolyaga adott.Tovább olvasom…
Kezéből sorra potyogtak ki a különböző könyvkötetek, ahogy megpróbálta elrendezni azokat a polcokon. A nő szépséges jelenség volt: bordó, bársonyos, viktória korabeli ruhát viselt, hozzáillő cipőkkel, néhány ékszerrel és visszafogott sminkkel kiegészítve. Ekkor valaki belépett a kifinomult könyvtárba. – Merissa, ha gondolod, ma együtt vacsorázhatunk. – Rendben, apa – mondta a nő, majd egy pálcaintéssel a helyükre rakta a köteteket. – Akkor ma én főzöm a vacsorát – nézett apjára halvány mosollyal. Nicolas Corbie bólintott. – Lányom – szólt a férfi komoly, de nyugodt hangon. – Érthető, ha ideges vagy. Merissa egy ideig hallgatott. Sötétkék szeme zavartan újra és újra a padlóra tévedt. – Jól vagyok, apa – mondta végül, már apjára nézve. – Rendben, de normális, ha…Tovább olvasom…