Hogy találsz meg valakit, mondjuk csak úgy magunk között az ideális nagy Őt, aki egyszerre minden álmodat és vágyadat beteljesíti a jövőre nézve, és ami a legfontosabb: Elsősorban önmagadért imád és rajongásig szeret?! A válasz sajnos – kivált jelenkori pénzhajhász társadalmunkban – korántsem egyszerű. Richárd miután sajgó hasmenés, hányinger, hascsikarás folytán jóformán lekéste a Képzőművészeti Egyetem meghirdetett felvételi vizsgáját, előbb pizzafutárnak állt, később pedig ételfutár lett. S miután a jogsit sem sikeredett letennie ilyen-olyan személyes okok folytán, így kétkerekű biciklivel igyekezett átszelni a tömegközlekedési dugótumultust Budapest utcáin. Igaz ugyan, hogy volt egy barátnője, de miután leérettségiztek a gyönyörű szőkeség közölte vele, hogy soha az életben nem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A nyári esőnek, akárcsak a legtöbb ún. természeti jelenségnek, melyeknek az ember kénytelen-kelletlen felvenni a küzdelmet, azt szokták mondani, hogy megvan a maguk sajátságos és kiszámított pikantériája. Miért történik az, hogy a legtöbb szerelmi szakítás nyáron történik? Talán azért, mert a hideg évszakot különösebben kedveli senki sem?! Június első hetében járt a naptár, és éppen Billie Myers: Kiss the rain c. száma ment az egyik rádiócsatornán. Jó kis szakítás, nosztalgiázós szám. Egy olyan dal, amin előbb-utóbb nincs is olyan ember, aki még ne gondolkodott volna el. Ilyen barátságtalan időben a férfi kiszállt autójából, és okostelefonján felcsörgette élete hölgyét, akivel úgy hitte, majd új életet kezdhet, és esetleg – persze ha minden összejön – családot is alapíthat. – Halló…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Két keresztre feszített ember közé, beállítanak egy harmadikat. Neki még fájnak eltört csontjai, neki még sajog testét átlyukasztó szegek. Feltépett húsa, szivárgó vére. Még nem tisztult le gondolkodása. Még saját fájdalmával van elfoglalva. Ahogyan lemegy a nap, a népek is eloldalognak, a riportereknek lapzárta lesz, a híradósoknak lejár a műszak. Eddig tartott a látványosság, ideje készülni az éjszakára. Eddig volt csak érdekes, hamarosan kezdődik a tévében a Hírharsona, a Nemzeti Megmondó. Meg kell hallgatni, mit is kell gondolnia a pórnépnek! Posztok és szelfik kint vannak már, itt okafogyottá vált az érdeklődés! Asztalokra kerül az otthonokban a bőséges meleg vacsora, fellőtték már a pizsamát. Az utolsó koldus is mobiltelefonnal járkálva szelfizik még egyet, követői lájkkal díjazzák…Tovább olvasom…
Lia fiatal, naiv lány volt. Abban az évben végzett az egyetemen, s egy közeli faluban kapott munkahelyet. Egyik hétvégén bement a városba. Szeretett elidőzni a könyvesüzletekben, szerette azt a semmihez sem hasonlító illatot, mely belengte a helyiséget. Épp indulni készült, mikor egy kedves, fiatal férfi megszólította. Szerelem volt első látásra. Naponta találkoztak, a jövőt tervezgették. Egyik vasárnap elkísérte a vonatállomásig. Átölelték egymást, elbúcsúztak. Ádám felült a vonatra. Míg állt, integettek egymásnak. Lia egy utolsó pillantást vetett a távolodó vonatra, majd elindult hazafelé. Egy ismerős nő állította meg: – Honnan ismered ezt a házasembert? Lia kővé dermedt, egy világ dőlt össze benne.Tovább olvasom…
Épp eleredt az eső, ezért behúzódtam egy pizzériába, hátha eláll. Az ég azonban aznap makacsabb volt nálam, kitartóan zuhogott. Az ablakon végigcsorgó víz elmosta az utca körvonalait, a járókelők siető árnyakká váltak odakint, bent pedig paradicsomszósz és oregánó illata terjengett. Egy férfi is befutott az eső elől, éppen mellém. A haja csuromvizes volt, az inge ujjáról még csepegett a víz, de nem tűnt bosszúsnak. Egymásra mosolyogtunk, csak úgy, futólag, ahogy két idegen szokott az utcán. Esernyő és kabát nélkül nem akartam újra kilépni a záporba, ezért úgy döntöttem, megebédelek, hátha kegyes lesz hozzám addigra az idő. Éppen helyet kerestem, amikor megszólított. – Nem volna kedve velem ebédelni? Felnéztem rá. Azt sem tudtam, hogy hívják, mégis, ahogy ránéztem, valami furcsa érzés…Tovább olvasom…
Nem minden pont akkor történik az életünkben, amikor mi épp azt szeretnénk, hanem akkor, amikor – még ha nem is tudjuk – de a legnagyobb szükségünk van rá. Kemény munka árán jutottam oda, ahol vagyok, de megérte. Végre én vagyok a cég divattervezője. Hosszú utat tettem meg idáig. Bár egyik siker jött a másik után, mégis valami hiányzik az életemből. Talán csak az élet. Kicsit belefásultam a mindennapokba. Nehéz a munka mellett másra is időt szakítanom. Bár minden napból kihozom a maximumot, mégis azt érzem, hogy nem élek eléggé. Divatos és színes ruhákat tervezek, de egy ideje túl szürkének látok mindent. Tudom, mi a problémám forrása, egy ideje éjjelente felriadok, és egy bizonyos este jut eszembe. Egy este, ahol a szívem egy darabját ott hagytam. Minden délután munka után sétálok…Tovább olvasom…
Állandóan úgy érezte, hogy jószerivel totálisan kicsúszik a lába alól a talaj. Ha hajnalban felkelt, valósággal ólomsúllyal ereszkedett még szempilláira is az olmos, deklasszált fáradtság, és az ágy könnyen visszahúzta, mert egyáltalán nem volt kedve délelőtt fél tizenegynél előbb felkelni. Amikor a forgalmi dugókban üldögélt, és önmagában egyedül csupán csak azért imádkozott, hogy még jobban el ne késsen, miközben kedvenc The Corrs CD-jét hallgatta, folyamatosan azon agyalt, hogy miért alakította úgy az életét, ahogy. Rabszolgahajcsár, kellőképpen önző, autokrata főnöke – ha rajta múlott volna – jószerivel még a szuszt is könnyedén kisajtolhatta volna alkalmazottaiból, akiknek bezzeg sosem fizetett se túlórát, se béreken kívüli juttatást. Még szép, hogy nem! Elvégre, ha van haszon és…Tovább olvasom…
Mély megrendültséggel állt a sírnál. Az október szinte kivétel nélkül heves záporokkal, hideg, dermesztő esőzésekkel fenyegetett. A középkorú, negyvenes férfin kimustrált viharkabát feszült pocakosodásnak indult hasán. Kopaszodásnak indult haján már erősen meglátszottak az időkoptatta stigmajegyek. „Vajon ő hogyan élhette túl az életet?!” – töprengett erősen, miközben a gondozott sírra milliónál is több esőcsepp hullott hangtalanul, mintha az elmúlás és a gyász különös vegyüléke volna. Egyre marcangolta önmagát. Miért nem ment el egyetlen színházi közönségtalálkozóra sem, vagy szánalmas, kisstílű dedikációkra, amikor a gyönyörű és rendkívül mélyen érző művésznő aláírta nem csupán az autogramokat kérők füzeteit és naplóit, de egy-egy reklámplakátot, melyen a My Fair Lady szerepelt. Vagy…Tovább olvasom…