„otthon” – novellák címszó szerint

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 04. 21. 15:40 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 9

A parton apró házikó a mi nyugalom szigetünk. Ablakából kiszűrődik a lámpák fénye. Megérkeztem, itt otthon vagyok.
A fák körbeölelnek, a víz lágy hullámzása elringatja lelkemet. Nyugodt vagyok, béke van bennem.

Kezünkben pohár, kint ülünk a parton. A madárdal már elhalkult. Békák víg dala töltötte be az estét. Csend van. Apró neszeket hallani, kis rágcsálók közelednek, valahonnan szárnysuhogást hallani, a bagoly vadászni indul.
A lemenő nap vörösre festette a tavat, lassan, álmosan előbújt bársony takarója alól a Hold, ezüst fénye világított felettünk.
Csillagok milliói ragyogtak az ég végelláthatatlan fekete selymén, mint estélyi ruhán a csillogó kövek.
Itt megtaláltam a békémet kint és bent, magamban is. Minden este hálát adok a napért, amit ajándékba kapok. Sok-sok év küzdelme…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 03. 21. 17:18 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 14

Cipőm talpa hangosan kopog az úton. Lehűlt a levegő, fázom. Megszaporázom lépteimet. Egyre gyorsabban lépegetek, minél hamarabb szeretnék hazaérni. Haza? Egyáltalán van nekem hazám? Magam sem tudom. Én vagyok a család fekete báránya, a különc, a mindig a maga feje után menő... A kitagadott. Nemkívánatos személy lettem a családban. Amikor végleg eldöntöttem, hogy elmegyek, anyám csak ennyit mondott: „ha menni akarsz, hát menj! De ide többet a lábad be nem teszed!” Ez tizenegy évvel ezelőtt volt. Évekig nem hallottam a családomról, elvoltam nélkülük. Igaz, ők sem kerestek. Hét testvérem közül egyiküket sem érdekeltem. Beletörődtem, és éltem az életemet. Az új, nagyvilági, városi életemet. Sok mindenben volt részem, jóban, rosszban egyaránt. Aztán egy idő után rájöttem, hogy valami mégis…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 22. 21:05 Egyéb ❤️ 2 👁️ 43

A Hold ma éjjel is szokásos vándorútját járta az égen. Útközben kíváncsian le-lenézett a Földre, a szinte nappali fényben fürdőző városokra, és a kevésbé kivilágított falvakra.
Egy sötétségbe burkolózott falunál kicsit tovább időzött. Sok mindent nem látott, mert csak az utcai lámpák gyenge fénye hunyorgott, és a kémények fehér füstje gomolygott a hideg éjszakában. A hosszú téli estéken korán nyugovóra tértek az emberek, csak egyetlen ablakból szűrődött egy kevés fény a sötétségbe. Óvatosan közelebb hajolt, hogy meglesse, miért van még világos a csipkefüggöny mögött.
Boldogan elmosolyodott, mert ritkán látott ehhez hasonlót. Gyönyörű, barna csempével kirakott, padkás cserépkályha uralta a szoba egyik falát. A tűztérüveg ajtaja mögött vörösen izzott a parázs, méretes fahasábokat öleltek…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 21. 17:16 Élet ❤️ 2 👁️ 15

Aznap este a város zajától menekülve a tó partjára sétáltam. A levegő friss volt, a víz tükrében a hold fénye lassan ringatózott, és végre hallottam a saját szívverésemet. Az elmúlt hónapok viharaiban annyiszor elvesztem a zajban, hogy már elfelejtettem, milyen az, amikor a lélek csendben marad.
Már ott ült a fa árnyékában. Amikor felém nézett, a szívem megnyugodott, mintha hirtelen minden feszültség elszállt volna. Nem kellett szó, nem kellett dráma. Csak a jelenlét. Csak az a csendes biztosíték, hogy nem vagyok egyedül.
„Jó estét” mondta halkan. A hangja olyan volt, mintha a levegőbe ültetett békét hozta volna.
„Jó estét” válaszoltam, és éreztem, hogy a légzésem lassul, a gondolataim elcsendesednek.
Az energetikai biztonság
Ültünk egymás mellett, és néztük a tó felszínét. Rájöttem…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 12. 14. 17:46 Karácsony ❤️ 1 👁️ 97

Niko nyolc éves volt, és az idei tél hidegebbnek tűnt, mint bármelyik korábbi. Nemcsak a hó miatt, hanem a lelkében is. Az anyukája reggeltől estig dolgozott a kikötői raktárban, hogy legyen mit enniük, és esténként, mikor Niko már lefeküdt, még akkor is hallotta, ahogy a konyhában halkan mosogat.

Apját évek óta nem látta. A szülei elváltak, amikor még kicsi volt. Azóta karácsonykor mindig azt kívánta, bárcsak újra együtt lennének.

Most is ott ült az ablaknál, a hópelyheket figyelte, és az anyja fényképe mellett egy apró papírfecnire ezt írta:
„Karácsonyra csak azt kérem, hogy apa hazajöjjön.”

Másnap reggelre nagy hó esett. Az iskolában senki sem figyelt rá, a gyerekek bandákba verődve játszottak, Niko meg egyedül épített hóembert az udvar szélén. Mikor hazaért, a ház üres volt…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 06:33 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Esteledik, de a Hold és a fehér hótakaró teljesen bevilágítja a tájat. Lassan lépdeltünk a szűk ösvényen, ami a kisvárosunkba vezetett. A fenyőt vittük haza. Már messziről láttuk a füstölgő kéményeket.

– Már látom a fényeket – szólt oda a férjem.
– Igen, én is.

Körülöttünk a gyönyörű, hólepte fák álltak. Mint a menyasszonyi fátyol, úgy terült rájuk a hó. Lassan beértünk a házakhoz. Mindenhol lámpák égtek. A városka fáján már égtek a fényfüzérek. Mi is megérkeztünk. Otthon voltunk végre. A kályha melegénél megszárítkoztunk. Leültem, kezemben egy forró teával.

– Lassan itt vannak az ünnepek – mondtam a férjemnek.
– Nekünk már minden nap egyforma – válaszolta.

Kicsit szomorú lettem, de igaza van. Mióta felnőttek a gyerekek, családjukkal ünnepelnek. Mi pedig ketten, mert a…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 11. 18. 21:43 Egyéb ❤️ 0 👁️ 29

„A nyelv az a haza, amelyet soha el nem lehet veszíteni.”
Márai Sándor

November 13-án, a magyar nyelv napján megállok egy pillanatra, hogy hálát adjak azért, ami talán a legmélyebben összeköt bennünket: az anyanyelvünkért.
Idegen nyelvi tanárként tisztelem és szeretem minden nép nyelvét és nagyra értékelek mindenkit, aki képes elsajátítani idegen nyelveket. De azt is tudom, hogy vannak szavak, amelyekkel csak magyarul, az anyanyelvemen lehet igazán érezni. Csak ezen a nyelven lehet „honvágyat” érezni, „meghatódni”, „elmerengeni”, vagy „otthonra lelni” egy hangban, egy dallamban, vagy egy szóban.
Anyanyelvünk nem csupán eszköz a gondolataink és érzéseink kifejezésére. Belőle veszünk lélegzetet, általa nyerünk ihletet, benne van múltunk jelenünk és jövőnk szövedéke. Minden szavában…