„próza” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 02. 16:52 Önismereti ❤️ 4 👁️ 72

Késő este volt. A szoba félhomályában úgy ültem – olyan volt, mintha a nap rajtam felejtette volna a kezét. A levegő mozdulatlan volt, az ablakon túl a város fényei hidegen remegtek, bennem pedig ott maradt valami nehéz, névtelen rezdülés. Sokáig csak hallgattam. Aztán egyszer csak megszólalt bennem a fáradtság. Nem hangosan, inkább úgy, ahogy a repedés fut végig az üvegen – csendesen, mégis feltartóztathatatlanul.
– Már megint eljutottál idáig – mondta.
Nem ijedtem meg. Ismerős volt. Régebb óta ismert, mint bárki más.
– Azt hittem, ma még bírom.
– Mindig ezt hiszed – felelte bennem. – Aztán este leülsz, és végre lehull rólad mindaz, amit nappal még tartani próbáltál.
Az ujjaimat néztem. Azt a kezet, amely mindenkinek segít, ad, ad és ad egész nap.
– Miért jössz mindig vissza?
–…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 04. 07. 18:20 Élet ❤️ 4 👁️ 46

Több mint fél évszázadot megéltem már, s örömmel mondhatom el, hogy legalább 99%-át boldogságban, békében töltöttem önmagammal és embertársaimmal. Kár azért az 1%-ért, amit másképp éltem át!

Eszmélésem óta mindig a derű volt a legjobb barátom. Már az iskolában is tréfamesternek neveztek. Mindig megnevettettem a társaimat. Bizonyára a genetikának is köszönhetem ezt a tulajdonságomat. A szüleim pozitívan szemlélték a világot, édesanyám ma is köztünk él. Gyermekkoromban sokat jártuk a hegyeket, erdőket, mezőket. Hol gombát, hol mezei virágot szedtünk, de olyan is volt, hogy csak azért róttuk a vidéket, hogy gyönyörködhessünk a dimbes-dombos hegyoldalakban. Kertes családi házban nőttem fel, háziállatokkal körülvéve. Rengeteg gyümölcs termett nálunk, nyáron degeszre ettük magunkat a…

Írta: Sallós Gábor 📅 2026. 04. 03. 21:27 Pszichológiai ❤️ 2 👁️ 39

Nem a relikvia miatt indultam el. Legalábbis ezt mondtam magamnak. A térképen csak egy halvány jel volt, semmi biztos, a Vad terület peremén, egy régi tisztáson. Azt beszélték, hogy ott néha megjelenik valami. Nem mindig, nem sokáig, de aki megtalálja, az nem ugyanaz az ember jön vissza. Nevettem rajta, mert a zónában mindenki ezt mondja. De aztán mégis elindultam.

Az út csendes volt, túl csendes. A detektor néha megcsörrent, de csak annyira, hogy emlékeztessen, hol vagyok. Egy-két anomáliát kerültem ki, semmi komoly. Olyan nap volt, amikor az ember hajlamos elhinni, hogy uralja a helyzetet, és ez mindig hiba.

A lövések balról jöttek, gyors, ideges sorozat, majd válasz rá közelebbről. Nem álltam meg, csak lassítottam, aztán megláttam őket. Ketten voltak. Egy stalker a földön feküdt…

Írta: Norbert Farkas 📅 2026. 04. 04. 15:53 Élet ❤️ 2 👁️ 33

–Jounapot kívánok, eenézést a zavarásé', hun tanálom a lisztet?
–Megtalálta. Dr. Liszt Erin vagyok, állok rendelkezésére. És önt hogy szabad szólítani?
–Nem mindegy a nevem, egy vevő vagyok a sok közül 
– És kedves egy vevő a sok közül mi szél hozta ide?
–Maga szerint miért járnak az emberek boltba? 
–Értem, ez kezdetnek jó, kifejtené bővebben? Látom feldúlt, nyugodtan adja ki magából.
–Palacsintát főzünk, me' jönnek a onokák, na add azt a lisztet me sietnék!
–Értem, most gondoljon vissza egy kicsit a gyerekkorára, hátha együt közösen rájövünk, hogy mi vezette idáig.
–Nem kő ahhoz ennyire időutazni, a  nyócas busz hozott fé' óráva' ezelőtt. Futtam, hogy elérjem, erre természetesen negyed órát késve érkezett, mint mindig. Üllőhely meg nem vót, me a sok taknyos fiatal ott űt mobít…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 04. 09. 17:16 Spirituális ❤️ 3 👁️ 29

Szandálom a kezemben, vállamon egy vékony kendő, sétálok a kihalt óceánparton. A lemenő nap aranykoronája már szétszórta aranyporát.
Lágy szellő simította végig testemet, és gyorsan tovalibbent. Megálltam.
Elnéztem a lemenő napot, ahogy aranyhidat fest az óceánra. Leültem a puha homokba, becsuktam a szemem és hallgattam az óceán lágy hullámzását. Megnyugtatta fáradt lelkemet.

Nem gondoltam semmire, csak hagytam, hogy lelkem útra keljen.

Egyre mélyebbre és mélyebbre érkeztem. Egy csodálatos pihenőhelyen voltam.
Mindenhol virágok nyíltak, távolról vízesés hangját hallottam. Szedtem egy csokor vadvirágot és elindultam a hang irányába.

– Vajon tényleg vízesést hallottam? – morfondíroztam magamban.
– Nem lehet más, csak vízesés – gondolkodtam hangosan.

Elindultam, talpamat…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 05. 02:42 Önismereti ❤️ 5 👁️ 28

Ez az én napom. Most képzelem, és közben ott vagyok. Sétálok a fenyvesek között, hegyek alatt, napfényben. Velem jön a patak, a csermely hangja, a pára, a föld szaga. Érzem a fenyők gyantás illatát, a nedves avar mély leheletét, a víz friss hűvösét. Minden él. Minden közel van. Minden átjár.
Ez több egyszerű csendnél. Több nyugalomnál. Valami tágas, ősi, teljes. Ahogy lépek, egyre mélyebben benne vagyok a tájban. A hegyek, a fény, a patak, az illatok, a föld, a pára együtt vesznek körül, és egyszer csak már nincs külön út és külön vándor. Eggyé válok vele.
Aztán leülök a patak partján. Hallgatom a természet hangját. A víz mozgását a kövek között, a lombok halk rezdülését, a távolból érkező madárszót, az erdő lélegzését. Az illatok tovább kísérnek, a földé, a vízé, a fenyvesé. Ott ülök…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 04. 14. 06:04 Egyéb ❤️ 3 👁️ 27

Láb-adozom. Igen, így szó szerint. Eddig is tudtam róla, hogy van „láb” nevezetű testrészem, de mostanság már érzem is. Amikor gördülékenyen, flottul, egészségesen „száguld” az életünk, akkor tudomást sem veszünk róla, hogy testrészeink milyen jól működnek. Ám amikor hiba csúszik a gépezetbe, akkor üt be a villámcsapás. Hát nekem most beütött! De szerencsére szeretem a vihart is! Túl kell élni azt is! A kezdeti pityergéseken túl már kezdem visszanyerni az életkedvemet. Rádöbbenek, hogy milyen csodálatos hallgatni a falusi csendben a reggeli madárcsicsergést, milyen fenséges a táj szépsége még borús időben is. És ami még ezeknél a természeti jelenségeknél is jobban megérint, az a hozzátartozóim és az ismerőseim szeretetének felém való megnyilvánulása. Már megérte elbotlanom a saját…

Írta: Norbert Farkas 📅 2026. 03. 30. 19:37 Élet ❤️ 1 👁️ 25

Jó napot kívánok! A mai témánk a GTA Online. Névsorolvasással kezdünk. Nézem is a chatszobában a neveket. Xdgamer48, GtaMan 69, mik ezek a nevek? Gyerekek, mint azt már az első online oktatás alkalmának idején is mondtuk sokan, legyetek kedvesek a rendes polgári neveteket feltüntetni! Tudom, hogy Salgó Tarján meg Hü Jenő annyira nem járt jól a nevével, de akkor is.

Örüljetek, hogy a kamerát nem kapcsolatom be, hogy lássam, ahogy mindenki alsógatyában zabálja a sajtburgert, vagy éppen asztalra feltett rühes lábbal húzza a lóbőrt. Most is csak azért tekintettem el tőle, mert akkor nem tudok figyelni a játékra. Józsi és Sanyi még mindig nem küldték be a múlt havi live-ban kért 1500 forint összegű donate-et. Szeretném tudni, hogy megkapom-e még Májusnegyven tizenharmadik hó…