Ideges, mégis leheletfinom kopogás hallatszott végig az ajtó faburkolatán, amiben az ember önkéntelenül is elgondolkozik, miközben túlterhelt, és megviselt agyában egyetlen kérdés fogalmazódik meg: „Kopogjak, vagy ne kopogjak?!” Aztán végül nem hagyta megvesztegetni saját magát elszánt, és tudatos elhatározásában, és több alkalommal is berregő hangon csöngetett. A kellemetlenül csengető hang betöltötte az egész nap zsúfolt gondolatok tartogató, és most pillanatnyi szabadsággal kecsegtető, szánalmas percek végtelenjét, amiben az ember eltörpült borsószemnek gondolhatja magát, és nem pedig egészséges egésznek. Látni lehetett, hogy a hangulatos ház falán, a stukkolt mézrétegek alatt, mintha a falak is verejtékeztek volna a nyári kánikula bombázó sugarainak kitéve; minden pállott, dohosodott…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Oszkár kicsit begyepesedett, mondhatni megsavanyodásnak indult az utóbbi öt-tíz évben, mióta egyszer csak váratlanul kirúgták állásából, mert állítólag túlképzettséget, túlműveltséget tapasztaltak nála, és hát ahol alapvetően hitvány, buta, vagy értelmi képességeiket tekintve igen-igen ostobácska igazgatók, főnökök és beosztottak dolgoztak, ott bizony nem csoda, hogy jócskán megcsappant az értelmi képességek színvonala is. Ha ez nem lett volna elég, gyönyörű és egzotikus vonásokkal is rendelkező menyasszonya is határozottan és egyértelműen közölte vele, hogy mivel Oszkár egy ágról szakadt, csóró kispolgár, és a menyasszonynak luxusigényei vannak – elvégre nem csupán a Váci utcában és az Andrássy út méregdrága és márkás üzleteiben szükséges vásárolni –, így jóformán azonnal dobta is…Tovább olvasom…
A villamosvezető szinte semmit sem vett észre. Olyan fülledt, áporodott, páradús, kánikulai nap volt ez is, akárcsak a többi nyárias nap. Egykedvűen végezte a munkáját. Ha tilos jelzést kapott, természetesen addig nem indult el, amíg a kis lámpa sárgára nem váltott. A szerelvény pengeéles acélkerekei gördülékenyen mentek át a vágányokon. Nem szóltak, nem figyelmeztettek, hogy egy idősebb, aggastyánkinézetű, valószínűleg hajléktalan férfi fekszik a sínek között, és úgy tesz látszólag, mintha csak szunyókálna. Az egyik utas – akibe szorult néminemű lélekjelenlét –, azonnal meghúzta a kis piros vészfékező kart, és a szerelvény kocsija vészterhesen, csikorgó fékezéssel megállt, majd parancsszóra az összes automatikus lengőajtó kinyílt. – De hát mi történhetett?! – néztek önmaguk között…Tovább olvasom…
A főváros kissé elhagyatottabb, lakatlan, holtvidékén járunk, ahová az ember nem szívesen tenné be a lábát. Mennyivel kényelmesebb volna, ha még a pusztulásnak indult, jócskán elhanyagolt városnegyedek is békét és harmóniát sugároznának. Egy-egy kellemesen barátságos virágoskert vagy köztéri park, mely üdítő, melengető érzéseket sugározna az unalomig ismerős, általában komor, szürke és barátságtalan hétköznapokba. Özvegy Halász Józsefné Marika néni a maga nyolcvan-egynéhány évével egy takaros, pedáns és határozottan rendezett kis kertes házban éldegélt közvetlenül a már említett lepusztult gyárnegyed szomszédságában. Jóformán a kutya sem járt arrafelé. Persze, ha nem számítjuk a lerészegedett diszkók világából véletlenül idecsöppent, jócskán illuminált állapotú tinédzserkorú…Tovább olvasom…
Egy idő után mintha szándékosan rászokott volna az ígérgetések kusza halmazaira, melyek mintha csak kusza, buja és már-már áthatolhatatlan borostyánindák lettek volna, valósággal egész sűrű, rohanós hétköznapjait kitöltötték. Soha az életben nem fogja megérteni, hogy egy határozott, független nőnek miért van mondjuk szüksége karrierépítési célból a vezérigazgató jóváhagyására, amikor a józan ész és a logikailag kifogástalanul felépített észérvek, érvelés és intelligencia minden szükséges előmeneteli dologgal ellátja az embert, persze csak abban az esetben, ha az adott üzleti élet nem követeli meg kimondhatatlanul is, hogy egy gyönyörű és különleges nő titkos munkahelyi kapcsolatba bonyolódhasson, persze szigorúan saját céljai elérési érdekében, az illető nagyhatalmú emberrel. Kora…Tovább olvasom…
Valósággal ki nem állhatta azt a fajta személyiségtől totálisan vadidegen, már-már provokatívan tüntető feltűnősködést és exhibicionistaságot – mely sajnos a legtöbb esetben akkor jellemzi az embereket, mikor egyszerre valóságos tömegnyomorban kell helytállniuk, vagy ha adott esetben éppen ők az adott kis mikro-társadalom egyedüli prominens szószolói. Egzotikus, nagyestélyit viselő hölgyemények vonultak fel az éppen aktuális kigyúrt testű pasijukkal, akik markáns és méregdrága Armani- vagy Dolce-öltönyöket viseltek, szinte kéjesen élvezkedtek, hogy méretes és dagadó bicepszeiket tornáztathatják ruhájuk alatt. Elvégre egy nagyon drága ruhadarab tartósságát mi mással lehetne lemérni, mintha az adott izompacsirta edzéseket végez benne. Már csak a súlyzók hiányoztak volna. A tömegben…Tovább olvasom…
– Édes fiam! Apádnak sürgősen találnunk kell valami elfoglaltságot, mert különben megöli a panel! – tapintott rögtön a lényegre Takácsné, aki egyszerre volt talpraesett és sziklaszilárd anyatigris, mikor melyik szerepet kényszerítette rá a nagybetűs élet. – Igen, az lenne a lényeg, szuper lenne! – helyeselt azonnal a fiatalabbik Takács, aki egyetemista lévén kénytelen volt még mindig a szülei nyakán élősködni, mert albérletre egyelőre nem futotta a pénze. Persze a legtöbb ember számára szinte mindig az kellene, ami nincs, vagy adott esetben ami rendkívül nehezen, kacifántosan megszerezhető. – Amíg munkában vagyok, megkérhetnélek, hogy ne marjátok egymást! Inkább foglaljátok le magatokat bármivel, csak egymás idegeire ne menjetek! – Takácsné mindig tartotta magát nyílt és határozott…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Vasárnap délelőttre beszélték meg a reklámfotózást. A kiszemelt szupermodell-alkatú, fiatal hölgy már feltűnt bizonyos címoldalakon, és előszeretettel szemelte ki magának mind a köz- és a bulvármédia. Kisebb műsorvezetői feladatokat látott el, ami nagyjából kimerült annyiban, hogy állandóan mosolyognia, bazsajognia kellett az őt vevő kamerának, miközben szinte minden szándékosan lebutított, naiv és túlságosan is gyerekes interjúk közben semmitmondó kérdéseket tett fel az adott interjúalanyoknak. Sajnos a legtöbb ember minden esetben az anyagi haszon reményében vállal el egy-egy megbízást vagy munkát, miközben – főként saját hivatalos közösségi médiaoldalaikon – előszeretettel szeretnek olyan hangzatos fogalmak és címkék mögé bújni, mint: akarat, kitartás és hit, aminek természetesen semmi…Tovább olvasom…