NUDISTA MEGTÉRÉS

Oszkár kicsit begyepesedett, mondhatni megsavanyodásnak indult az utóbbi öt-tíz évben, mióta egyszer csak váratlanul kirúgták állásából, mert állítólag túlképzettséget, túlműveltséget tapasztaltak nála, és hát ahol alapvetően hitvány, buta, vagy értelmi képességeiket tekintve igen-igen ostobácska igazgatók, főnökök és beosztottak dolgoztak, ott bizony nem csoda, hogy jócskán megcsappant az értelmi képességek színvonala is.
Ha ez nem lett volna elég, gyönyörű és egzotikus vonásokkal is rendelkező menyasszonya is határozottan és egyértelműen közölte vele, hogy mivel Oszkár egy ágról szakadt, csóró kispolgár, és a menyasszonynak luxusigényei vannak – elvégre nem csupán a Váci utcában és az Andrássy út méregdrága és márkás üzleteiben szükséges vásárolni –, így jóformán azonnal dobta is jócskán megszeppent vőlegényét, amikor az közölte vele, hogy kirúgták állásából.

– Oszikám! Édes, drágám! Tudod, hogy szívem csücske vagy, de lássuk be! Nekem igényeim vannak, melyeket te soha a büdös életben nem tudsz majd kellőképpen kielégíteni! – legyintett könnyedén. – …És különben is! Nemrég megismerkedtem egy partin egy igazi vérbeli üzletemberrel, akinek jachtja van az Adrián, és megígérte, hogy elvisz egy kis városnézésre és vásárlásra Saint-Tropez-ba és Monte-Carlóba! Úgyhogy, pá aranyom!

Így történt, hogy a gyönyörű barátnő és egyben menyasszony váratlan, hirtelen villámsebességgel sétált ki Oszkár kispolgáriasult életéből.

Szerencsére Oszkárnak rengeteg ismerőse és barátja akadt, akik mind nagyon szívesen segíteni szerettek volna neki, hiszen szívükön viselték sorsát, ám Oszkár köszönte szépen, ahhoz makacs, örök gyerek és szamár is volt, hogy bármit is elfogadott volna.

– Jaj, öreg Mohikán! Ne szórakozzál már! – dorgálta meg a minap egyik régi barátja, aki már egész kisgyerekkora óta ismerte, akár a rossz pénzt. – Figyelj! Perceken belül ott vagyok nálad! Csak nyisd ki azt a rohadt ajtót!

A régi jó barát nem hazudott, mert nem telt bele tizenöt perc se, és csikorgó fékezéssel máris a társasházi lakása előtt parkolt le, majd lazán felcsöngetett és beeresztette önmagát.

– Szevasz pajtás! Na, kapkodj magad, mert van egy isteni jó meglepetésem! El fogod dobni az agyadat! Csak hozzál fürdőgatyát, mert arra szükséged lesz! – kezdett máris titokzatoskodni. Oszkár egyelőre nem szólt semmit, mert megszokhatta már, ha régi barátjának valami mentőötlete támad, az rendszerint nem szokott valami túl jól elsülni, de nem tiltakozott ellene; gyorsan bepakolt egy masszívnak tűnő reklámszatyorba pár strandoláshoz szükséges holmit és egy fürdőnadrágot is, aztán miután gondosan bezárta lakása ajtaját, néma engedelmességgel követte barátját annak felturbózott Nissan kocsijáig.

– Öreg! Kurva jó helyre viszlek, meglásd! El fogod dobni az agyad! – közölte vele, amint Oszkár megpróbálta bevackolni magát az anyósülésre és becsatolni a biztonsági övet. Barátja nem volt éppen az a pedáns, precíz típus. Autóját leginkább a szemétkupac gúnynév illette volna. Néhány elgurított dobozos sör, jó néhány chipes zacskó és gyorséttermi kajamaradék tette még „lakájosabbá” az autót.

Haverja olyan villámgyorsasággal szegte meg a KRESZ legalapvetőbb szabályait is, hogy ha most nem bírságolják meg őket, akkor soha ebben az életben.

– Jaj, öreg harcos! Nem kell ám így parázni! Lazíts és élvezd a kirándulást! – közölte. – Figyelj! Őszintén sajnálom, hogy otthagyott a kis menyasszonyod! Megesik az ilyesmi! De szerintem mégiscsak könnyebb, hogy most derült ki, mint akár évekkel később! – jelentette ki őszintén bátorítóan, ám ez Oszkár rosszkedvén és mélabús viselkedésén mit sem változtatott.

Alig ötven perces autóút után, mikor kiértek a nyüzsgő fővárosi forgatagból, egy kellemes, dimbes-dombos vidékre kanyarodtak le, ahol volt egy nagyobbacska, hangulatos tó.

– Megérkeztünk, haver! Pattanj! Kiszállás! Megígérem, hogy nem fogsz csalódni! – Régi gyerekkori barátja ördögi, sokat sejtető vigyora sok mindent elárult, hogy mi várhat még rá.

Oszkár kiszállt az autóból, majd közösen megindultak a kis tavacskáig, amit egy mező vett körbe, ahol mindenütt meztelen emberek voltak.

Oszkár elsőre azt sem tudta, hogy valójában mit is gondoljon. Elvégre látott ő már meztelen embereket, főként bizonyos őslakosok társadalmában, néhány olyan helyen, ahová nyaralni ment, de ez azért mégiscsak más volt. Ennyire feltűnően testközelből végigmustrálni valakiket… mintha notórius kukkoló lenne, akinek szakmai kötelessége a minél részletesebb megfigyelés. Ez most totálisan összezavarta és megkavarta eddigi kiegyensúlyozott, határozottnak mondható viselkedését. Hátat fordított, és tüstént elindult az ellenkező irányba, a parkoló felé.

– Hékás, pajti! Te meg hova az istenbe mész?! Fordulj csak vissza! Még sosem láttál pucér pasikat és dögös bombázó bulákat?! Ne gyerekeskedj itt nekem, mert felnégyellek! – dorgálta meg újfent Oszkárt a barátja, és azonnal a nudistastrand irányába fordította.

– Hé, pajtás! Mióta is ismerjük már egymást?! Mintha a tesóm volnál! Jól érezzük magunkat és még akár csajozhatunk is! Most pont ez kell neked! Érezd már jól magad egy kicsit! – A jó barát nem zavartatta magát, máris pucérra vetkőzve ujjongó gyerek módjára szaladt a vízhez, és hatalmasat csobbant.

– Éljenek a fiatalok! – kujantotta, majd alámerült. – Hé, Oszi! Gyere be! Isteni a víz! Még a pöcsöm is kurva kicsi lett!

Oszkár komótos kedvvel kipakolta cuccait a parton. Egy gyékényszerűséget is leterített. A legtöbb nudista ember ügyet sem vetett rájuk. Úgy tűnt, mintha csúcsszuper, bronzbarna, napbarnított, szupermodell típusú nők is mosolyogva figyelték volna őket.

Oszkár végül nagy nehezen engedett barátja unszolásának és levetkőzött, igaz, magán hagyva a fürdőnadrágját, ami egyszerre volt szánalmas és gyerekes. A legtöbb meztelen ember meg is bámulta, hiszen egyetlen ruhadarab is ellenkezett a nudizmus szabályaival.

Óvatosan, lassú léptekkel bemerészkedett a kissé hideg vízbe. Előbb csak a karjait, majd a mellkasát paskolta vízzel, később megpróbált mellúszásba kezdeni.

„Oda se neki! Ő most nyaral egy kicsit! Élvezi a gondtalanságot!” – gondolta. Nem vette észre, hogy barátja a háta mögé tempózott, és majdnem sikeresen lehúzta a lábát.

– Na, mi van, kis hörcsögöm?! Csak nem vizet nyeltél?! – tréfálkozott, ám Oszkár fuldokló kétségbeesését látva azonnal megbánta.

Néhány dögös, huszas–harmincas nő a partról figyelte kíváncsian a jelenetet.

Oszkár végül kiúszott, ám majdnem lecsúszott a nadrágja, ami hatalmas derültséget okozott a gyönyörű nők körében.

Barátja még ejtőzött a vízben, majd kijött, hogy megszáradjon.

– Hú, öreg harcos! Ez aztán nem semmi menet volt! – rázta vizes haját, miközben észrevette, hogy néhány gyönyörű nő őket figyeli. – Láttál már mennyországot, pajtás?!

Oszkár nemet intett.

– Hát akkor nyisd ki a szemed, mert ott az az öt csúcskategóriás bombázó egyenesen velünk szemez!

Később elhatározták, hogy esznek valamit. A közelben volt egy büfé.

– Na, akkor figyuzz, hapasikám! Elugrok kajáért! Neked a szokásosat, igaz-e?!

Oszkár bólintott. Barátja csikorgó kerekekkel elautózott, majd tíz perc múlva visszatért – és akkor látta meg, hogy négy meztelen bombázó máris körülrajongja Oszkárt.

– Üdvözlet a hölgyeknek! – köszönt.

– Hello dear! How are you? – kérdezte akcentussal a svéd nő.

A beszélgetés kedvesen, könnyed angolsággal folyt.

A nők azt hitték, Oszkár még sosem látott meztelen embereket.

– Csakhát… rendkívül konzervatív szellemiségben nevelték őt imádott szülei! – füllentette a barát.

A nők megsajnálták Oszkárt, aki pirulva, zavartan viselkedett, miközben több női kéz is simogatni kezdte a hátát.

Barátja féltékeny lett, de nem szólt.

– Hé, haver! Na, mizújs! Hoztam ínycsiklandó kajákat! – mondta, miközben lepakolt. A nők provokatívan köréjük telepedtek.

Oszkár ahogy nekilátott volna enni, a nők kisebb közelharcot vívtak, hogy megkaparinthassanak egy falatot.

– Na, de ladies! What are you doing?! – háborodott fel a barát.

A nők elszéledtek, majd bocsánatot kértek, és meghívták őket magukhoz, ahol sült oldalas és nyársra tűzött csirkemell készült.

A férfiak örömmel elfogadták.

Néhány nő lába huncutkodni kezdett az asztal alatt. A barát élvezte, Oszkár döbbenten szemlélte.

Evés után a nők elérhetőséget adtak nekik, és meghívták őket a hátralévő egy hétre.

A nudista kaland után már felöltözve a hotelben fogadták őket.

– Oh, hello boys! Come in, please! – fogadták őket a nők az ötcsillagos lakosztályban.

A beszélgetés angol–magyar–svéd–német keveréknyelven folyt, oldott hangulatban. Végül egy svéd bombázó meghívta őket külföldre.

Oszkár vonakodott, de barátja meggyőzte.

Így történt, hogy a két jó barát külföldre utazott, ahol gyorsan megtapasztalták: sokkal könnyebb boldogulni, mint odahaza, és az emberek segítőkészebbek, toleránsabbak, mint Kelet-Európában.