„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:06 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 11

Húsvét volt, reggel volt. Apró szempár csillogva,
az ablakon kinézve figyelte, elhozza-e a nyuszi, amit szeretne.
A kislány csak várt és figyelt, de a nyuszi elment.

A kislány nézett kifelé az ablakon.
Megint nem lesz ajándék a mai napon vajon?
Hajnali köd takarta az erdőt,
szeme előtt semmi nem volt, csak csillogva figyelte,
keresi-e a szeme a nyuszit.

– Kislányom, ma Húsvét van. Gyere le, reggelizünk.
Van tojás, minden, amit szeretsz, siess, szép nap ez a mai.

– De a nyuszit nem látom… hazugság. Nincs is Húsvét, Anyu.

– Van Húsvét, fiacskám, csak a szemed nem látja talán.
Doboz vár a sarokban… tojás van benne, talán?

– Mozog, Anyukám… nem nyitom ki, hagyjál.

– Gyere csak ide, itt van valaki, aki téged vár.
Mostantól a mosolyod világít, s nem leszel mérges soha…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:50 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 10

Amikor az első gyerek elnevette magát a földön, nevetése ezer darabra tört, és ebből lettek a tündérek. Nyáron, a meleg esti éjszakákon fényesen repültek az erdőben, táncolva, zenélve a levegőben.

Ám itt egy mécses világít ma este csak neked, álmodat sok tündér öleli meg. Elrepít az álomba, a tündérek világába. Szárnyalsz ma este, tündérekkel repülve szállsz a magasban, nevetve. Szárnyad kinő – te is tündér lettél? Hogyan történhetett? De az éjszaka már elérkezett.

Álmodj szépet, kislányom, mert te magad vagy az álom. Aztán egy puszi… biztosan elalszik. Szeretlek.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:48 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 8

Mi ez a levegő, ez az illat?
A múltba repít minden nap.
Már nincs itt a horgászbotod,
nem ég a tűz a bográcsod alatt,
csak a víz tükre mutatja folyton arcodat.

Megy az idő, mindig csak megy,
a parton ülve, a víz tükrét figyelve várok.
Mert emlékszem még, a szívem veled van
a folyóparton. A hűvös szél a nyakamon mutatja,
hogy velem vagy most is. Elalszom, látlak,
szemem csukódik, de szívem virágzik.

Ez a virág soha nem hullik el,
szívedben él örökre velem, a szívemmel.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:18 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

Este volt, hideg volt már, mikor elkezdett esni az eső. A sötét sikátorban a hajléktalan apuka sétált kislánya kezét fogva, nem eresztve, 12 éve születése napjától fogva. Együtt járták az utcákat, nézték a kukákat, s ami akadt, megették.

– Ma este hideg van, Apu… éhes vagyok. Ma hol alszunk? – kérdezte a kislány, Margaret.
– Van még egy konténer a másik sarkon, azt még megnézzük, és utána megyünk a szokásos helyre aludni, jó? – szólt Jack, és ahogy odaértek, már nyitotta is a kukát.

– Semmi… áhh, semmi… egy fél pizza! Hideg. Fogd gyorsan, Margaret. – Ez meg mi? Valami innivaló… ezt is visszük! – Áhh, kabát! Lyukas… de jó! – nevetett Jack.

Ebben a pillanatban azonban nyöszörgést hallott a kuka háta mögül. Lassan odaközelített, és elhúzta a kukát. Egy öreg feküdt a földön, erősen…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:51 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu a hegy aljában. Karácsony volt, szenteste volt.
Azon az estén nagyon hideg volt, a hóvihar egyre erősödött. A hold fénye megvilágította a havat, ami csillogott.
A falu egyik végén a szegény család lakott, a másik végén a gazdag család. Hosszú idők óta veszekedtek egymással.

A szegény kis kunyhóban Apu, Anyu és a kisfiú ült az asztalnál. A tűz égett, de az asztalon csak egy kenyér volt.
A szél megcsapta az ajtót. A fiú hirtelen odakapta a fejét.

– Mit eszünk ma, férjem? Szenteste van, és csak ez az egy kenyerünk maradt.
– Nem tudom, jön a vihar is.

Csak nézték a gyertya fényét és a kenyeret.

– Elmegyek, apám, a falu másik végébe, kérek enni – tudod kitől.
– Nem, fiam! Szó sem lehet róla, nem fogok megalázkodni…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 02. 18:37 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 17

„Kedves Nagymama!
     Ma újra éreztem a fahéj illatát, és rögtön te jutottál eszembe. Azóta is azt az ízt keresem, amit csak te tudtál a szilvás gombócba csempészni. Azt hiszem, sosem írtam neked igazán hosszú levelet. Mindig csak rövid üzeneteket küldtem, amiben arról volt szó, hogy mikor jövök haza, vagy, hogy elkészítettem a sütidet. Ez az első október, amikor már nem vagy itt velünk, de úgy érzem, mégis meg kell írnom ezt a levelet. Hátha valahol elolvashatod.” 
     Juli az íróasztal fölé hajolt. Az ablakon túl sárga levelek sodródtak az utcán, mintha sietnének valahová, pedig az őszben nincs sietség, csak lassú elengedés. Október volt, a nagymamája kedvenc hónapja. „Az ősz illata olyan, mint egy régi könyv lapjai”, mondogatta mindig. A lány szorgalmasan vetette papírra a sorokat…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:43 Karácsony ❤️ 1 👁️ 16

A havas téli estén csend borult a kis szobára. A kandalló parazsa már csak pislákolt, de az asztalon álló gyertya meleg, aranyszínű fénnyel tartotta életben a varázslatot. Mellette egy régi, kopott könyv hevert nyitva, mintha türelmetlenül várná, hogy valaki újra olvassa a titkait.

A karácsonyfa mögött halk nesz hallatszott: mintha a hópelyhek táncától a levegő is életre kelt volna. A könyv lapjai halkan zizegni kezdtek, bár senki sem ért hozzá. A gyertyafény remegve vetült rá, és a betűk egyszerre világítani kezdtek.

A történet, amely addig néma betűkből állt, lassan elindult.

A könyv meséje egy kislányról szólt, név szerint Liliről, aki nem hitt a csodákban. Az ő falujában karácsonykor mindig nagy volt a sürgés-forgás, de Lili úgy érezte, a felnőttek csak a teendők miatt…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 30. 15:43 Élet ❤️ 0 👁️ 11

Újra ősz van. Az avarszőnyegen alig hallani lépteim, ahogy sétálok. A két pad szinte hívogat.

– Gyere, ülj ide.

Sejtelmesen öleli körbe a parkot a köd, oly lágyan, oly finoman, ahogy kedvesét öleli magához szerelme. Egyedül vagyok a gondolataimmal. A fák bástyaként veszik körbe a padokat. Leülök. Csend van, a köd csendjét csak szívverésem töri meg, lélegzetemet sem hallani.

Gondolataim messze járnak, visszatévedtek a múltba. Akkor is ősz volt és köd, szinte átláthatatlan, mégis olyan puhán betakart. Féltem akkor, nem láttam a kiutat, szívem harcolt az eszemmel. Elengedjem őt, vagy harcoljak, hogy maradjon? Minden bizonytalan volt, csak egy volt biztos: nagyon szeretem. Nem láttam tisztán, gondolataim fátyolként terültek rám, mint most a köd, ami körülvesz. Egyszerre óvó és…