„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2025. 12. 08. 11:36 Karácsony ❤️ 2 👁️ 22

Karácsony délután nagymamám ölében ültem. Sürgött-forgott az egész család. Apu almát vágott fel, hogy mindenkinek jusson egy szelet az asztalnál, diót és mézet készített mellé. A családi összetartozás jele – magyarázta a nagymamám. Anyu terítette az asztalt, halászlé és mákos guba illatozott a konyhából. Mindenkinek mosoly volt az arcán. A fenyőfa teljes pompájában állt a szobában.
Nagymamámra néztem.
– Mama, a Jézuskára várunk, ugye? Hoz majd ajándékot is?
Nagymamám megsimogatott az ölében, körülnézett, elmosolyodott.
– Rá várunk. Ajándékot meg már hozott. Nézd körül, mindenki nevet, boldog, mert együtt vagyunk. Ettől jobb és szebb nem kell.

Elhallgattunk. Majd egy kis idő után apu eloltotta a lámpát, csak a karácsonyfa gyertyái világították be a szobát. Mindenki felkelt, és…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 01. 28. 14:57 Igaz történet ❤️ 3 👁️ 22

Azon a reggelen végtelen szomorúsággal ébredtem. Ma kísérjük aput utolsó útjára.
Arcom elcsigázott, szemem duzzadt a sírástól. Kinéztem az ablakon. Hűvös, szeles idő volt. November. Megittam a kávémat, készülődni kezdtem. Kezembe vettem azt az egyszerű kis fekete kalapot, amit erre az alkalomra vettem. Idegen világ volt tőlem, hisz jórészt kerékpárral közlekedtem. Belenéztem a tükörbe, egy elegáns öltözetű arc nézett rám. Ez is én vagyok.

– Gyere, indulni kell – szólt a férjem.
– Azonnal jövök. – Még egyszer belenéztem a tükörbe.

Arcomba húztam a kalapot, amikor a temetőbe értünk. El akartam rejteni végtelen bánatomat.
Ápolt és eltakart ez a fekete kalap. Nem néztem az arcokra, amennyire csak tudtam, elbújtam a kalapom mögé.

Ha kinyitom a szekrényt és ránézek, mindig apura…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 04. 11:58 Családi dráma ❤️ 4 👁️ 22

Mielőtt elindult, megállt a nagy fali tükör előtt, és belenézett. Sírástól kicsit duzzadt, szomorú szemű önmagát látta, aki megpróbál mosolyogni, de a mosolygás nem nagyon akar megmaradni arcán. Már hónapok óta ritka vendég nála…
Anna lassan fél éve, hogy hetente két délután a kórházban fekvő beteg gyerekekhez jár mesét olvasni. Barátnője említette neki ezt a lehetőséget, és Ő pár nap gondolkodás után elfogadta. Nehezen szánta el magát, és minden alkalommal egy kicsit belehalt a készülődésbe. A gyermekosztály orvosai, ápolói az első alkalomtól kezdve nagyon megértőek és kedvesek voltak. Ismerték szomorú történetét, tudták, miért vállalja a meseolvasást. Biztatták, bátorították, hogy ne izguljon, mert a beteg gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni minden apró jótettért. A bemutatkozáskor…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 04. 13. 08:53 Filozófikus próza ❤️ 2 👁️ 22

Többféleképpen gondolok az álomra. Úgy vélem, az álom nem egyszerűen pihenés, inkább hazatérés. Vagy visszatérés önmagamhoz, rejtett és titkos valómhoz – ahhoz a csendes belső szobához, amely nappal zárva marad, és csak éjszaka nyílik ki nesztelenül.
A lelkem legtöbbször a gyermekkorba tér vissza. Olykor régi, reménytelen szerelmek világába, ahol minden megvalósulhat, még Ő is szerethet és ölelhet. Boldogan kapaszkodom takarómba, amely olyan, mint egy csendből szőtt védelem, egy láthatatlan ölelés, amely megőriz a széteséstől. Néha olyan helyeken járok, ahol a valóságban még nem voltam – ismeretlen utcákon, amelyek mégis ismerősek, tájakon, ahol mintha már egyszer éltem volna.
Az álom olyan sosemvolt tereket nyit meg előttem, ahol rácsodálkozom a sok szépségre, ami létezik a világban –…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:10 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 21

Hamarosan március, milyen szép lesz minden.
Látod, Anyu? Az ablakon kifelé figyelve csodás színeket látok,
gondolkozva, a múltba kapaszkodva.

A levendula virágzását látva illatát a tüdőm beszippantja.
A levendula virágzása, lelkem gyógyítva,
viszi a szél illatát.

S nem aggódom, mert a levendula szép, mellettem áll.
Nézd csak: egy lepke repül felettem.
Csapkodva szárnyaival, szólva, magasra szállva,
csillogva mondja: szeretlek.
El sosem eresztelek.

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 12. 18. 20:01 Karácsony ❤️ 0 👁️ 21

Anikó

A bérház ablakán kinézve láttam, amint a szomszéd Zsóka mama kilép a boltból. A bal kezében egy reklámszatyor, a másikkal pedig húzza a bevásárlókocsiját. Ő utánfutónak hívja.

Fél évvel ezelőtt költöztem ide. Válásom után úgy gondoltam, elköltözök onnan, ahol éveken át boldog voltam. Ha visszagondolok régi életemre, egy idézet jut eszembe: „Soha ne menj arra a tájra, ahol egyszer boldog voltál, mert nincs szomorúbb temető a láthatatlan sírhalomnál.”

Új hely, új élet és új szomszédok. A lakás vásárlásakor nem kérdezhet ki senkit az ember, hogy épp milyen szomszédok laknak a vásárolni kívánt lakásnál. De nekem nem is kellett volna kérdeznem, mert csendes szomszédokat kaptam. Köszönünk, megkérdezzük, hogy vagyunk, majd mindenki megy, és végzi a munkáját.

A közvetlen…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 17. 14:54 Élet ❤️ 3 👁️ 21

Az őszi szél olyan hatalmas erővel süvített, hogy szerteszét fújta a lehullott faleveleket, amit halomba söpörtek a ház szorgalmas lakói. István, akit felesége és barátai csak Pistának becéztek, kivette a levelet a postaládából. Már a feladó elolvasásakor különös borzongás futott át a testének minden négyzetcentiméterén. A feladó vezetékneve megegyezett az övével. Nem akarta már a lépcsőházban feltépni a levelet, pedig legszívesebben azt tette volna.

Szabadnapját töltötte otthon. Juli, a neje, csak délután négy óra után tér haza az óvodás Pistikével együtt, aki jövőre már iskolás lesz. Örült, hogy egyedül van otthon a 3. emeleti társasházi lakásukban, amit felesége szülei ajándékoztak nekik nászajándékul. Nehéz és küzdelmes gyermekkora után, amit intézetben töltött, 18 éves korában…