„természet” – novellák címszó szerint

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 16. 11:48 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 9

A szörnyen szeleburdi Szélkisasszonynak nagyon bizsergett a teste. Számtalan alkalma akadt, hogy az emberek tevékenységét irigyelje. Mikor mérge nőtt, bő ruháját magára kapta, szállt a föld felett ide-oda. Csapkodott csúnyán, a kéz is remegett tőle.
– Milyen szél jár manapság erre? – kérdezgették a gyerekek már-már könnyezve.
– Nagyon hideg van, reszketek a viharban! Mit tegyek, hogy fel ne kapjon a légbe?
Ekkor érezte csak igazán, milyen gonosz tud lenni egy ilyen unatkozó hullám.
Megesett a szíve a fázó csöppségen. Levetette loboncos ruháját, egy zugban hosszan meghúzta magát. Csak akkor merészkedett elő, ha a mennybéli apja szólította, de mindenkor vigyázott az apró csemetékre.

Írta: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi 💠 📅 2026. 04. 09. 11:33 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 1 👁️ 9

A késő őszi reggel a tó fölött olyan köd ült, mintha a világ nem akarta volna elengedni az éjszaki álmát, s ezért inkább beleburkolózott egy misztikumos fátyolba. A nádcsomók és a parti, már sárguló fű deressége fehér szálakkal rajzolódtak ki a szürkeségben. A távoli erdő úgy állt a homályban, mint egy rejtélyes, felfedezésre váró sziget.
Bálint, mint mindig, most is korán kelt. Szerette a hajnalokat, mert ennek az éjt váltó időszaknak volt egy különös csendje, amelyet az ember a nappalban hiába keresne. A férfi megállt az ajtóban, s hosszasan nézte a dérrel csipkézett tájat. Mélyet lélegzett. A hideg, friss levegőnek különleges, nyugodt illata volt. Bálint gyerekkorától kezdve szerette ezt a sajátságos, föld- és vízszagú illatot.
– Jó reggelt! – köszönt halkan, bár jól tudta, hogy…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 08. 14:03 Élet ❤️ 2 👁️ 15

– Most gyere velem!
– Mikor? Hová?
– Rögtön, azonnal, nem mindegy hová? Csak gyere!
– Mit vegyek fel? Mit vigyek?
– Mindegy, nem kell semmit hozni.
– Érzed a friss tavasz illatát? Látod a kipattanó rügyeket? Hallod a madarak dalát?
– Nekem még van egy kis dolgom. Meg kell csinálni aaa
– Nincs, most gyere! Tedd, amit mondok!
– De a határidő?!
– Holnap is nap lesz!
– Hm, igen. Még sosem láttam a domb mögött felkelő nap sugarait. Csodás! Hihetetlen káprázat.
– Gyere még! Itt a vízesés narancsszínű! Látod? A napkorongja épp most fürdik benne!
– Mártózzunk meg mi is itt!
– Olyan, mint „táncolni az esőben!”
Erre vágytunk, ennyi az egész!

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 04. 07. 18:20 Élet ❤️ 4 👁️ 46

Több mint fél évszázadot megéltem már, s örömmel mondhatom el, hogy legalább 99%-át boldogságban, békében töltöttem önmagammal és embertársaimmal. Kár azért az 1%-ért, amit másképp éltem át!

Eszmélésem óta mindig a derű volt a legjobb barátom. Már az iskolában is tréfamesternek neveztek. Mindig megnevettettem a társaimat. Bizonyára a genetikának is köszönhetem ezt a tulajdonságomat. A szüleim pozitívan szemlélték a világot, édesanyám ma is köztünk él. Gyermekkoromban sokat jártuk a hegyeket, erdőket, mezőket. Hol gombát, hol mezei virágot szedtünk, de olyan is volt, hogy csak azért róttuk a vidéket, hogy gyönyörködhessünk a dimbes-dombos hegyoldalakban. Kertes családi házban nőttem fel, háziállatokkal körülvéve. Rengeteg gyümölcs termett nálunk, nyáron degeszre ettük magunkat a…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 06. 09:51 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 16

Megmozgatásom gyanánt néha kerékpározni szoktam, leginkább a városunk határában rovom a kilométereket. Élvezem a friss levegőt, a rovarok zsongását, az emberi hang és közlekedési zaj nélküli csendet. Nemrég egy nagy tisztás mellett haladtam volna el, ha rá nem csodálkozom a tömérdek vasvirágra. Teljesen beszőtték a hatalmas területet. Nem zöld, hanem kék hullámokban mozgatta őket a langyos szellő. Hihetetlen pillanat volt. Gyermekkoromban láttam ilyet utoljára. Legszívesebben dobtam volna a biciklit, és begázolok a száraz tengerbe. De csak álltam, gyönyörködtem, mily sokat adhat a természet. Szépség, múltidézés, érzések, gondolatok jelennek meg általa. Ott, akkor minden oly tökéletes. A lélekben árad a nyugalom.

Írta: Oláh Timi 📅 2026. 04. 02. 09:49 Spirituális ❤️ 0 👁️ 12

Egy hideg, borús reggelen arra ébredtem, hogy a szívemet
nyomasztó teher súlya nyomja, kiégés tüneteit észleltem
magamon, mikor haszontalannak és értéktelennek érzed
magad, amikor már semmi nem tesz boldoggá. Bezársz és
sajnálod önmagad. A gondok, a problémák és a félelmek
mind körbeöleltek, mintha sötét felhők úsznának a fejed
felett. Fáradt voltam a küzdelemtől, és azt éreztem, hogy
egyedül vagyok ebben a nagy, zajos világban.

Ahogy a kávémat kortyolgattam a konyha ablakból
rápillantottam a közeli erdőre. Hirtelen bevillant valami.

Letettem a bögrémet és felkaptam a sportcipőm és a
kabátom. Ki kell szabadulnom innen, mert különben
megfulladtam volna a szoba fogságában.

Csendesen kiléptem a lakásból, és elindultam odaki,
Földanya öle felé. Ahogy közeledtem, a fák…

Írta: Lohan Weel 💠 📅 2026. 03. 29. 23:40 Önismereti ❤️ 2 👁️ 19

A hátizsák most is ott nyugodott a vállán, ahogy kíváncsi tekintettel lépkedett az elnyúló barlang felé. Léptei visszhangot vertek a köveken. A táj arcképét a szél mozgatta: barna, narancs, zöld és világos árnyalatok terültek el mindenhol, miközben a barlang szája feketén tátongott. A távolból egy folyó csordogálása hallatszott, amikor a férfi belépett a barlangba.

Hideg szellő járta át, amitől megborzongott, de továbbment. A levegő nehéz és különös volt, a falak időtlenül nyújtóztak a semmibe. Cipője itt is zajt csapott a csendben. Beljebb azonban felfigyelt néhány, a mennyezeten alvó denevérre. Nem borzongott – kedvelte őket. Halkan továbbhaladt, látott hangyákat, más rovarokat, lehullott, eltört köveket, amikor odébb vérre lett figyelmes a földön.

Ez felidézett benne egy kósza…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 03. 29. 15:45 Egyéb ❤️ 1 👁️ 8

Egy lepke két fűszál között nyújtózkodott, amikor fura illat somfordált el csápjai előtt. Teljesen ismeretlen volt számára. Úgy döntött, kinyomozza, honnan származhat. Kereste a csábos hivalkodó virágokat maga körül, de hiába. Egyik sem árasztotta ezt az aromát. Így segítséget kért a többi pillangótól.
– Barátaim! Ma rendkívüli ájerre ébredtem, kérlek benneteket, hogy találjuk meg, honnan származik!
Tovább kutattak, míg egy fűben gyakorlatozó katona arcába botlott meg egyik társa.
– Gyertek! Talán itt lesz az!
– Igen! Ez az! – kiáltotta cimboráinak, akik az ember köré gyülekeztek.
A legtájékozottabb közölte, a férfiak arcszesze árasztja a szokatlan szagot. Nem érdemes utána szálldogálni. Nem tartalmaz számukra semmi értékeset.