Jenna éppen bezárta a boltját, és úgy döntött, sétál egy kicsit. Ma lenne a kislánya kilenc éves, ma ünnepelnék a születésnapját. Nagyon nehéz ilyenkor otthon lennie, inkább sétálgat. Vannak olyan napok, amikor nagyon nehéz, hiszen hiába telt el öt év, akkor sem tudja magát túltenni a családja elvesztésén. Folyton lejátszódik előtte az a nap, amikor csörgött a telefonja, és akkor közölték vele, hogy a férje és a kislánya autó balesetben szörnyethaltak. A sokk, ami érte, talán soha nem múlik el. Könnyek öntötték el, és leült egy padra. Annyira hiányoztak neki a szerettei! Mióta elveszítette őket, csak a munkába merült el, nem járt sehova, nem beszélgetett senkivel. Egyedül a szívbéli barátnőjével, Carmennal tartotta a kapcsolatot. Ő nem hagyta magára, és minden nap felhívta, ha csak…Tovább olvasom…
Ülök a nagyszülői ház teraszán. Lábam felhúzva, ölemben egy férfi kardigánnal. Öcsémmel isszuk a hideg limonádét szótlanul. – Te, miért ölelgeted azt a kardigánt? Olyan meleg van, szakad a víz rólam, te meg már majd belebújsz. – Érzem az illatát... – Kinek az illatát? Ugyan... nem érezheted. Ah, nekem is fáj, hogy elment örökre, de erősnek kell lennünk mama miatt. Tudod... Könnyes szemekkel nézek rá, újra magamhoz ölelem a kardigánt és arcom belefúrom. – Érzem az illatát, mintha ölelne tata. Ez volt rajta az utolsó nap életében. Érted? Öcsém hallgat, odajön hozzám, székben átkarol a kardigánnal együtt. – Akkor had érezzem én is.. Mélyen beszívja az orrán a levegőt. Könnybe lábad a szeme... – Érzem őt. Ölel minket.Tovább olvasom…
Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben. Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat…Tovább olvasom…
A nap már rég lebukott a Cinque Terre dombjai mögött, de a Manarolai nappaliban még izzott a feszültség. Aleandro a kandalló előtt állt, Bonnie háttal neki, kezében egy régi fényképet szorongatott. – Bonnie… kérlek, ne fordítsd el a fejed. Tudom, hogy van valami, amit rejtegetsz – Aleandro hangja lágy volt, de határozott. – Mióta ideköltöztél, érzem, hogy a múltad nem hagy nyugodni. És… a fiú. Matteo. Valami van vele, ismered igaz? Továbbiak felfedezése Ajándékkosarak Bonnie megdermedt. Egy pillanatig úgy tűnt, nem is lélegzik. Aztán lassan leengedte a fényképet. Továbbiak felfedezése Ajándékkosarak – Ne kérdezz tovább – suttogta. – Kérlek, Aleandro… nem vagyok kész rá. – De én nem játszmázni akarok veled! – csattant fel Aleandro. – Érezlek. Ismerlek. És látom, hogy szenvedsz. Ha…Tovább olvasom…
Rengeteg kérdés maradt bennem. A legfőbb: Miért? Miért kellett meghalnia? Miért nem éreztem előre? Miért lett beteg? Miért pont velem történik ez? És még ezer és ezer kérdés. Miért is írom le ezeket? Mire jó ez? Talán, hogy megtaláljam a választ, hogy hogyan tovább?! Mi jön ezután? További fogalmak cikáznak minden nap előttem: gyász, gyászfeldolgozás, tragédia, post mortem, élet a halál után, a halála után. Ki is volt ő? A hős? A főhős? Írjam le az adatait? Ugyan minek? Nem ez fogja őt meghatározni. Mit mond ez el egy kívülállónak? Bacsur Endre 2600, Vác, Berkes András utca 55. 1964.12.10, Balassagyarmat TAJ:025 860 027 Ennyi maradt belőle. Hiába a GOOGLE, Ő a külvilágnak csupán ennyi. ÉS nekem? Nekem ki is ő? Az Édesapám, az ember, akit nem is tudtam milyen fontos amíg el nem…Tovább olvasom…
Az egész azért volt, mert a Prof egy öntelt disznó, akinek nem elég, hogy ő lett a második Einstein, Newton és Edison egy személyben néhány hónap alatt, de még Al Capone is ő akar lenni. Az életben föl nem köszöntöm még egyszer a Négyzetgyököt a szülinapján. Már megint november negyedikén kezdődött, átadtuk a csokrot, aztán a Prof elkapott a folyosón, és benyomott valami dumát a fejembe. Volt abban minden, molekuláris meg nukleáris, kristályszerkezet meg ionizáció, de lehet, hogy dórizáció, ezeket az ógörögöket mindig kevertem. Egy darabig hallgattam a bal fülemmel, a jobbon meg kieregettem a szavait. Ezt átlag háromszor egy héten szoktam csinálni, amikor éppen bejelenti a következő világraszóló találmányát. Azért amikor azt mondta, rendkívüli csapattanács, akkor fölfigyeltem, mert…Tovább olvasom…
Igaz történet alapján mesélte nekünk drága édesapám sok-sok évvel ezelőtt… Pataki Sándor szorgalmas, kiváló munkát végző ácsmester volt. Munkahelyén nagy tiszteletnek örvendett, barátai is szerették, mivel őszinte, barátságos és mindig segítőkész volt. Sándor imádta a feleségét, csak neki és a munkájának élt. Egy napon nagy öröm érte: felesége egészséges kisfiúnak adott életet. Mivel a kisfiú Márton napján született, a Márton nevet kapta. Pataki Sándor ezután még szorgalmasabban dolgozott, hiszen a kis jövevény érkezése természetesen többletkiadást is jelentett. A kis Márton szépen fejlődött, édesanyja féltő gonddal nevelte őt. A szülők elhatározták, hogy építenek maguknak egy kis házat. Ettől kezdve Sándor keresete nagy részét a bankba tette. A karácsony a kis Mártonnak – aki…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A gyönyörű, harmincas hölgy, akiben megtestesült Grace Kelly eleganciája és a modern kori extravagánsnak mondható elegancia, éppen egy nagyméretű irodaház emeleti irodájában ücsörgött, és részletes munkáit igyekezett rendezni, kategorizálni, illetve bizonyos szakmai és üzleti prezentációkat elkészíteni, amikor egy váratlan, tragikus telefonhívás szakította félbe kreatívkodását: – Halló… Váradi Linda? – egy öreges férfihang szólt bele a kagylóba. Érződött, hogy jócskán hezitál a hangja. – Igen… Üdvözlöm. Miben segíthetek?! – kérdezte segítőkészen. – Bocsásson meg, de attól tartok, hogy… rossz hírt kell közölnöm… az édesapjáról van szó… – elharapta a mondatot, hogy a másik is megértse, miről lesz szó. – Mi történt az apámmal?! – robbant ki belőle zaklatott idegességgel és feszült…Tovább olvasom…