Amikor Arnold először belépett a régi villába, különös érzés futott végig rajta, mintha valaki figyelné a félhomályból. A levegőben por kavargott és valami nehéz, ódon illat terjengett. A házat egy távoli rokonától örökölte, akit igazából alig ismert. Szüleit korán elveszítette, árvaházban nőtt fel és csak halványan emlékezett arra a nagybácsira, aki néha meglátogatta, de mindig csak rövid időre maradt. Mindig hozott egy kis csomagot, átadta, megkérdezte, hogy van, aztán már ment is. A csomagban mindig egy könyv és egy szelet sütemény lapult. Aztán egyszer csak elmaradtak a látogatások, és mostanáig semmit sem hallott róla. A nappaliban sorra húzogatta le a poros takarókat a régi bútorokról, és szemügyre vette őket. Utolsónak a szoba távolabbi sarkában álló valami maradt. A terítő alatt…Tovább olvasom…
Jenna éppen bezárta a boltját, és úgy döntött, sétál egy kicsit. Ma lenne a kislánya kilenc éves, ma ünnepelnék a születésnapját. Nagyon nehéz ilyenkor otthon lennie, inkább sétálgat. Vannak olyan napok, amikor nagyon nehéz, hiszen hiába telt el öt év, akkor sem tudja magát túltenni a családja elvesztésén. Folyton lejátszódik előtte az a nap, amikor csörgött a telefonja, és akkor közölték vele, hogy a férje és a kislánya autó balesetben szörnyethaltak. A sokk, ami érte, talán soha nem múlik el. Könnyek öntötték el, és leült egy padra. Annyira hiányoztak neki a szerettei! Mióta elveszítette őket, csak a munkába merült el, nem járt sehova, nem beszélgetett senkivel. Egyedül a szívbéli barátnőjével, Carmennal tartotta a kapcsolatot. Ő nem hagyta magára, és minden nap felhívta, ha csak…Tovább olvasom…
Elég nagyot tud ütni, ha az ember törött szívvel próbál tovább élni. De ugye minden csak elhatározás kérdése?! Vannak nehezebb napjaim, olyankor úgy érzem, megőrülök, hogy már nem vagy része az életemnek, és semmit nem tudok rólad – de vannak fantasztikus napok, mikor azt érzem, erős vagyok, túl leszek rajtad, még ha addig élek is. Hisz ezt akartad: hogy tépjelek ki a szívemből, és ne szeresselek. Hogy is fogalmaztál? – Na igen: „Lili, túl ragaszkodó vagy, nem hagysz levegőhöz jutni. Kell a tér, hiába kértem tőled időt, amit be is tartottál, és nem kerestél hetekig, amit köszönök, de nem bírok melletted lélegezni. Úgy érzem, megfojt az életem, az életünk… Tudom, hogy szeretsz, hidd el, én is szeretlek, és nem akarom darabokra törni a szíved, de fújjuk le az esküvőt, a közös életünket…Tovább olvasom…
„Vannak dolgok, amelyeket nem mondhatunk ki – nem azért, mert nem tudnánk, hanem azért, mert sok élet törne össze vele.” Régen biztos voltam minden egyes lépésemben. Minden döntésemet alaposan fontolóra vettem, mielőtt továbbléptem volna. Egy biztos kapcsolat, egy biztos munka, egy nyugodt családi háttér. Mi másra is vágyhatna az ember? Mindenem megvolt egy boldog élethez. Voltak vitáink Ákossal, különösen az anyagiak miatt. A szüleim tehetős, gazdag emberek, de mióta külön lakásba költöztem, minden kiadásomat magam fedezem. Soha nem engedtem, hogy anyagilag támogassanak. Önálló életet éltem. Jó munkahelyem volt, így nem volt szükségem arra, hogy a családomra támaszkodjak. Ákos kevesebbet keresett, mint én. Ez engem soha nem zavart, de gyakran megkaptam tőle, hogy „bezzeg engem…Tovább olvasom…
Az életem egy káosz mióta szakítottunk Danival. Öt évet vett el az életemből, és öt évet én is az övéből. Nem is értem, hogy bírtuk egymás mellett, hisz ha belegondolok, többet vitatkoztunk, mint amennyit jóban voltunk. Az első néhány hónap csodás volt; még lappangott a levegőben a rózsaszín köd. Aztán eltűnt. Jöttek a problémák. Eleinte magamnak sem mertem beismerni, de talán legbelül éreztem, hogy mikor beléptél az életembe, valami megváltozott. Hirtelen mintha földrengés lett volna a szívemben, és a gyomrom összerándult. Eleinte csak munkatársak voltunk, aztán szoros barátság alakult ki köztünk. Te voltál a támaszom, a menedékem. Mindig neked sírtam ki magam Dani miatt, és te adtál tanácsot. Danit abszolút nem zavarta, hogy mi ennyire jóban vagyunk, néha még át is hívtunk…Tovább olvasom…
Reggel van. A nagy sárga tányér már felgurult az égre. Éhes vagyok, a Gazda még alszik. A Gazda! A világ leggyönyörűbb teremtménye. El sem tudok képzelni szebbet kopasz fejénél, dülledt szeménél, krumpliorránál, sárgán ragyogó fogánál, jókora pocakjánál. Még egy hatalmas húsos csont se veheti fel vele a versenyt. Fel kell kelteni. Azt morogja, „miért kell nekem minden reggel erre ébrednem?” Az emberek furcsák. Így jelzi, mennyire örül, hogy bökdösöm az orrommal, nyalogatom a képét és ugrálok kicsit a hasán. Pedig már nehezen mászom fel az ágyra, fájnak a csontjaim. De a gazda öröme a legfontosabb. Végre nyílik a hűtőszekrény, megtelik a tányérom. Most már elkezdődhet a nap. A Gazda kimegy a kertbe, természetesen vele tartok. Segítek neki, szép gödröket kaparok és belehempergek. A Gazda…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy hét után végre elállt az eső. Az aratási hold közönyösen csorgatta fényét a harcmezőre. Három éve tartott a háború. Már egyik fél sem vette a fáradtságot, hogy a tetemeket összeszedje a senki földjéről. Az ellenségek a halálban békét kötöttek, szelíden feküdtek egymás mellett kicsavarodott végtagokkal. A nyári hőségben gyorsan bomló testek émelyítő, édeskés szagát, évekkel később is érezni lehetett a környéken. A juhászok még sokáig másfelé terelték a nyájat, pedig itt volt a legdúsabb a fű. A lövészárokban bokáig sárban cuppogtak a katonák. Halkan beszélgettek, cigarettáztak, pipáztak. Arra gondosan ügyelt mindenki, hogy harmadikként soha ne gyújtson rá egy szál gyufáról. Az ellenség meglátta a fényt, és a harmadikat szinte biztosan lelőtte. A többiektől elkülönülve zömök…Tovább olvasom…
Kiemelt
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője, miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket, József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe, némi borravalóval megtoldva. – Ha a jövőben szüksége lenne segítségre, tudja a számomat. Viszlát, Zsófi! – Köszönöm, viszlát! Becsuktam az ajtót a távozó férfi után, és elégedetten fordultam körbe a garzon közepén. A bútorok a helyükön, a szoba közepén azonban hegyekben pakolva álltak a felcímkézett dobozok. Mielőtt nekiláttam volna a további pakolásnak, kimentem a lakásom előtti gangra. A fehérre festett korlátnak támaszkodva bámészkodtam, figyeltem a földszinten lakó néni lakása előtti nyüzsgést. Az idős hölgy, Borcsa néni két másik hasonló korú nő társaságában…Tovább olvasom…