Édesanyám, bocsáss meg
Fekete Ida Virág
Ma, a halottak napján (is)
Szomorúan emlékezem
Életed utolsó óráira.
Fáj, a lelkem,- amiért
nem voltam veled.
Legalább a kezed
Simogathattam volna,
Mikor az angyalok
A mennybe emeltek.
Sok idő eltelt azóta,
Unokáid is felnőttek.
Most is nagyon hiányzol,
- de tudom és érzem,
Nem hagytál el végleg.
Mikor a lányomra nézek,
arcán a te jóságos mosolyod
köszön vissza,
Fiam gesztenyebarna szemében pedig,
Miként a tiedben, ragyognak a csillagok.
Csillagfényes éjszakákon,
Felnézek az égre, és te vagy ott,
a végtelen Univerzum legékesebb,
legfényesebb és legszebb csillaga.
Amikor a mennybe, feljutok hozzád,
Millió csillag között is felismerlek,
Lelkünk összeér, és összeforr majd.
Angyalok kórusa csengő hangon énekel.
Fény és végtelen szeretet gyúl a szívekben.
Szomorúan emlékezem
Életed utolsó óráira.
Fáj, a lelkem,- amiért
nem voltam veled.
Legalább a kezed
Simogathattam volna,
Mikor az angyalok
A mennybe emeltek.
Sok idő eltelt azóta,
Unokáid is felnőttek.
Most is nagyon hiányzol,
- de tudom és érzem,
Nem hagytál el végleg.
Mikor a lányomra nézek,
arcán a te jóságos mosolyod
köszön vissza,
Fiam gesztenyebarna szemében pedig,
Miként a tiedben, ragyognak a csillagok.
Csillagfényes éjszakákon,
Felnézek az égre, és te vagy ott,
a végtelen Univerzum legékesebb,
legfényesebb és legszebb csillaga.
Amikor a mennybe, feljutok hozzád,
Millió csillag között is felismerlek,
Lelkünk összeér, és összeforr majd.
Angyalok kórusa csengő hangon énekel.
Fény és végtelen szeretet gyúl a szívekben.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Halottak napja témájú versek közül: