Édesanyám, bocsáss meg

Fekete Ida Virág

Fekete Ida Virág: Édesanyám, bocsáss meg című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Ma, a halottak napján (is)
Szomorúan emlékezem
Életed utolsó óráira.
Fáj, a lelkem,- amiért
nem voltam veled.

Legalább a kezed
Simogathattam volna,
Mikor az angyalok
A mennybe emeltek.

Sok idő eltelt azóta,
Unokáid is felnőttek.
Most is nagyon hiányzol,
- de tudom és érzem,
Nem hagytál el végleg.

Mikor a lányomra nézek,
arcán a te jóságos mosolyod
köszön vissza,
Fiam gesztenyebarna szemében pedig,
Miként a tiedben, ragyognak a csillagok.

Csillagfényes éjszakákon,
Felnézek az égre, és te vagy ott,
a végtelen Univerzum legékesebb,
legfényesebb és legszebb csillaga.

Amikor a mennybe, feljutok hozzád,
Millió csillag között is felismerlek,
Lelkünk összeér, és összeforr majd.
Angyalok kórusa csengő hangon énekel.

Fény és végtelen szeretet gyúl a szívekben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Halottak napja témájú versek közül: