Anyukámnak szeretettel, Anyák napjára

Drága Édesanyám, már a 35.
Anyák napját töltöm nélküled.
Harmincötödik éve, hogy
csak a temetőben köszönthetlek meg.

Azt mondják, az idő meggyógyít minden sebet...
– de kérdezem én?!
mi pótolhatja az ölelésedet?
Mi pótolhatná mosolyodat,
végtelen szereteted?

Néha talán segítenek az emlékek,
amelyek visszarepítenek
gyermekkorom legszebb éveibe,
mikor még érezhettem óvó tekinteted.

Soha egy rossz szót nem mondtál rám,
ha nehézségek értek, mindig vigasztaltál.
Most is tudom, hogy vigyázol rám,
őrző angyalommá váltál.

Minden évben kihozom
a kedvenc virágaidat,
gyöngyvirágot és nefelejcset,
amit az erdőben magam szedtem.
Örömömet, bánatomat elmesélem.

Megköszönöm neked, hogy életet adtál,
és nagyon jó édesanyám voltál.
Soha egy rossz szót nem mondtál rám,

Megkérlek, hogy bocsásd meg,
ha nem jól viselkedtem.
Konok természetemmel
sok bánatot okoztam neked.

Felnézek az égre, és megkérem
az összes szentet, hogy
legalább erre az egyetlen napra
engedjen el téged!

Csak még egyszer megölelhetnélek, és
megcsókolhatnám ráncos kezedet.
Csak még egyszer elmondhatnám,
mennyire szeretlek, édesanyám!

Hozzászólások (1 darab)