Mezítláb Hoffman virágcserepein

Csak lélegzetnyi rés légy,
ahova csak ímmel-ámmal
juthat majd be néhány keresetlen,
kedves szó, ha az érintés,
vagy a Mindenség-mozdulatok
már megszűnni látszottak,
karéj-holdként féltőn
óvd Kedvesed életét,
míg csak megteheted.

Törött Hoffman-cserepeken
kell meztelen lábujjakon
lépkedned,
hogy ne törődhess kicsinyes,
kisstílű rágalmakkal,
melyeket a kinti Világ
szór naponta rád.

Mintha nem csupán
önző-makacs Halálod,
de még élő életedet
is másokra
vonatkoztatva élnéd át,
csak hogy ne
kelljen szembesülni,
hogy ne csupán széllel
kibélelt ember-roncs
maradj halálodig
- de hallgató csöndek
szájpadlására már
ne ragasszon hiábavaló,
értelmetlen prédikációt
a hazug-hitvány beszéd.

Vigyázz magadra.
Ne kelljen másoknak
összekaparni,
ha sirályvonalban
zuhanórepülésbe
kezdesz s nem nyílik ki
ejtőernyőd félúton;
tudhatod, szánalmas
félelmeid akkor szakadtak rád,
mikor megszülettél,

s kolonc Atlaszi súlyok
húztak volna vissza
placenta-gödrök még
dédelgetni kész
sejt-burkai közé,
mert ha egy keveset-élet
üstökös-csillag lezuhan
a Lét peremvidékéről
mindenki értetlenkedve
álldogál s vallatón kérdezgeti:
"Vajon miért tehette?!"

Arcok hazug-hamis
vásznain szélhámos
csalások völgyét még
megszemlélheted,
persze, ezt is csak úgy,
hogy megállítsd önmagadban
a hanyatt-homlok
menekülő kisembert,
aki vacogva retteg
a manipulálható,
megalkuvó érdek-szándékoktól.

Nem az önmagadhoz
való hűség törvénye terít le,
vagy mondd ellent tudatos,
kigondolt érveidre
- de a kezdeményezések,
melyekre sosem volt
elegendő kamasz-kedved.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.