CSALÁSOK TITKOS HALANDZSÁJA

Szorgalmas macskajaj lüktet
immár kattogó agyamban;
nyüzsögve malomkerekekként
őrölnek a szorgalmas fogaskerekek,
melyekbe még muszáj volna
félúton megkapaszkodnom,
mert mindennapos vétkeimet
titkon számon tartja a kényszer.

Gyerekes, kisstílű
szamár-sajnálkozásaimra
sokan könnyelműn legyintenek,
a jövő is egyre inkább jeltelen,
néma párka csupán csak
önmaga hasznát keresi,
kutatja, s sosem kér alázat
gyanánt szent bocsánatot.

Madártávlatból még
rendíthetetlen kering
benne sok aprócska
szorgos emlék; szemrehányó
galád pillantások elől jobb volna
tán világgá bujdosni,
– énem titkos, benső síkjaiba
külön baráti engedély
szükségeltetik.

Odakint mohó, marcangoló
cápákba botlottam,
s hamar rájöttem:
egy-egy életre menő
sakkjátszmában,
mely tán nem is kicsinyes
üzletekről szólna, sokkal
inkább megvesztegethető
szívességek, szánalmas alkuk
ígéreteiről, rendre alulmaradtam,
hisz csupán csak saját
makacs, nyakas
játékszabályaimhoz ragaszkodtam.

– Most még visszahúznak
egyre az igás, robotföldre
évtizedek megkeseredett,
komisz rabláncai;
jobb lett volna inkább,
ha meghallgatják a benső
lélekben annak a másik énnek igazát,
kisemmizett, tönkretett
kis életek tanúságait,
hisz sokan csupán érthetetlen
makogót látnak maguk előtt,
mint valami gyerekes dadogót,
aki még nem tanulta meg
önmagát normálisan kifejezni,
hogy elhallgattatott,
rejtjeles beszédek hieroglifáit is
meg lehetne fejteni csupán empátia,
megértő tolerancia
szükségeltetik hozzá.

Hogy nagyra nőtt óriáscsecsemőként
sokszor – meglehet –,
csupán csak gügyögni tud
a sírva pityergő férfi is,
akit meghatottak önző érzelmei,
zárt kutyalábakon át
még valaki szívében ott
dorombol hűségcsomókban
a feltétlen hűség
s bizalom irántam,
s – meglehet –,
immár úgy kell naponta
küszködve át meg átúszni
a Lét színvakoknak
való labirintus-folyosóit,
vakondokösztönökkel körbe-körbe,
mint ki tükörből lép át
görbe grimasztükrökbe.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.