Tükör

Kollár Kornélia

Reggel felkelek
A tükör felé tévedek.
Beletekintek,
Elfog a rémület.

Ki néz vissza rám?
Ki ez a gondterhelt öreglány?
Kié ez a ráncos arc?
Újabb reggeli kudarc...

Hova lett az az édes babapofi?
Mi lett ez a groteszt profil?
Gondoskodás, gyász és terhek,
Elmossák a reggeli jókedvet.

Régen szépnek éreztem magam.
Most arcom egy térkép az asztalon.
Életem összes szép és kemény álma,
Megjelenik a tükör sarkába.

Szégyenkeznem kellene?
Ugyan miért restelkedem?
Közel a negyven fele,
Élettapasztalataimról számol be.

Igaz ez az év kemény volt,
Arcomon ráncok képében nyomot hagyott.
Igyekezz jövőre a jóra koncentrálni.
Jól esik majd a tükröt is bámulni.