Nyárutó

Fényben ragyogó harmatcseppek
fürdetik a leveleket,
napkoronggá varázsolják
kertemben az őszirózsát.
A légben lenge ökörnyál száll,
vele együtt illan a nyár.
Itt-ott még megáll és körülnéz,
megédesíti a körtét,
csókot lehel az almára,
friss hamvat hint a szilvára.
Ha már mindent rendben talál,
felteszi szalmakalapját,
fűzfasípját szájába kapja,
s felül az első szélvonatra.
Még egyszer búsan visszatekint,
majd beletörődve kiáltja:
Jövőre itt leszek megint!

Hangosvers:

Hozzászólások (3 darab)