Évszakom

Van egy belső évszakom,
ötödik, az árnyékom.
ott van ősz és tél között,
színes elmúlás mögött.

mélyen fekszik, csendesen,
sosem látod, kedvesem.
nem látod, de ha megérzed,
felemel egy másik végzet.

évszakom egy új tér lehet,
oda nem mindenki mehet.
csak az megy, kinek szíve fáj,
de nem viszi el a halál.

csak az mehet, kit nem szeret-
akiért ő bármit megtett.
csak az megy ki egyedül van,
velem beszélget majd onnan.

csak az megy, kinek a lét fáj,
mert túl hangos a hamis nyáj.
csak az megy ki békét akar,
kit palástom majd eltakar.

van egy belső évszakom,
itt ülök egy csillagon.
sosem ragyog ez már fel,
fekete lyuk most nyelt el...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.