Őszi erdőt...

Őszi erdőt mikor járom,
szemem megpihen egy ágon,
melyre mókus ugrik éppen,
táncol az ág, s én csak nézem.

Lábam mellett kis gyík surran,
fürgén tűnik az avarban,
óriás pók hálót szövi,
fákat ezzel összeköti.

Munkája biz sziszifuszi,
szalad az őz, s elviszi,
fejemre meg levél pottyan,
harkály csőre fákon koppan.

Kökény érett, feketedik,
reggelente deresedik,
szép, piros a csipkebogyó,
madaraknak enni, de jó!

Búcsút intek az erdőnek,
maradnak a szép emlékek,
téli erdőt majd bejárom,
mikor hó ül a faágon.

Hozzászólások (2 darab)