Aranyló tengerszemek

Minden oly sivár, oly kietlen
Mindenütt homok viszi szememet.
Félelmetes, ugyanakkor varázslatos
Homoktengerszemek.

Elkap a mélység,
Vonz magával,
Beszippant
Az örökkévalósággal.

Hiába gyalogolnék benne,
Hinném, hogy sokat mentem,
Cserepes ajkamon
Szó nem szalad,
Csak a szomjas sivatag.

Bolyongana szemem, ahogyan
Lábam is,
Körös-körül aranyló dűnekupacok,
Vizet akarok, vizet akarok.

Mennék én homokpusztaságban,
Mint szemcsés panírmorzsa a tálban.
Vinne lábam, egyre nehezedne,
Süllyed arcom aranytengerbe.

Hangosvers:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.