Szememre az édes álom nem talál ma éjjel, elmémet a csend táplálja kínzó sötétséggel.Tovább olvasom…
Még egy álmodó éjszaka. Álmodó szemeiddel miért rám nézel? Nagyon érdekes érzés, micsoda kérés.Tovább olvasom…
Az éj ma ólomból hajolt a vállamra, testemben apró, izzó kövek égtek, minden mozdulatban rejtett penge villant, minden percben parázsló seb lüktetett.Tovább olvasom…
Nem jön szememre pihentető álom, egész éjszaka hiába várom. Gondolataim cikáznak közben, látom magam valami sűrű ködben.Tovább olvasom…
Itt az este, A Nap hálósipkáját a fejére tette, Teret adott a Holdnak, Most ő keringőzik a csillagokkal.Tovább olvasom…
Kinyúlnak felettünk az aggódás masszív-szilárd polipcsápjai. Hold-sárga vészterhes csillagokkal fenyeget bennünket a koromsötét éj. Cécós öröm, vagy tompított bánat-kollázs egyre megy – visszavágyott emlékeket nem hagy nyugodni. Mindenütt ott szunnyad a félelem. Az ember sejt-rostjaiban gubancos világunk kötelmeiből sokszor nincs biztosított kiút. Többfajta fájdalmak hét tornyába bezárva nem tartozhat senki a másikhoz. Mélytengeri gyermekkorból nagy nehezen felszínre bukva ritka-oázisú sivataggá lett szépreményű felnőttkor. Lecsavart lánggal, takarékosan égetett életekben baklövések termelték ki másoknak túlélések receptjét. Emlékek komisz szele túláradón szívbillentyűk hangján átcsap.Tovább olvasom…
Nehezen ébredek. Csupa szenny s mocsok az utcakő. Délre már megperzselt tűz-sebek fekélyétől feketedik az aszfaltrengeteg. Kaucsukgumik nedvedző kátrány-nyálkáktól füstölögve bűzlenek: füstösTovább olvasom…
Az éj sötétjében, Ragyogó csillagok, Sugárzó fénykörében, Ezüstösen csillog,Tovább olvasom…