Az erdő csendje

Ha belépsz egy csodás erdőbe,
a zajok halkulnak, légzés lassul.
Gondolataid lecsendesednek,
ösztönösen érzed jó itt lenni.

A fák ernyőként borulnak föléd,
nyugalmat áraszt a sok zöld.
Lelked megnyílik a szépségnek,
átölelve egy fát, eggyé válsz vele.

Nyugodtan lélegzel és beszívod
a semmihez nem hasonlító érzést.
A nyugalmat, a természet tiszta,
átható szeretetét, az erdő illatát.

A lombon átszűrődő bátortalan,
alig érezhető fénysugár cirógat.
A pókháló csipkéjén a harmat,
mint apró gyémántok csillognak.

A tisztáson ezer színben nyílnak,
a szebbnél szebb illatos virágok.
Tündérek táncától ring a kelyhük,
manók bújnak meg leveleik között.

Csodálatos világ, ide vágyik lelkem.
Csend van, csak madárdal hallik,
távol a világ zajától békére leltem.
Néha felrikkant egy ide tévedt rigó.

Maradnék e végtelen csendben.
Mennem kell, magammal viszem
a csendet, nyugalmat, szeretetet,
amit csak ad a természet nekem.

Hozzászólások (2 darab)