IJEDT-ÁRNYÉKOK SZERELME

Babonázó szemhéjak nyílt s őszinte
melodrámája mögött finom,
gyöngéd ujjak simogató mozgásaiban,
mikor a tiltott érintés emberileg
megszegi a tartósnak becézett,
biztosított Mindenség
s a csupasz testrészek veszendő formalitásokat,
gesztusokat tartogatnak;
csukló s tenyér félúton mindig összeér
s megvigasztalódik egymásban.

Egyszerre alszunk el s talán együtt is
álmodunk a kivételest, a csodát;
a boldogság megváltó,
szent csodálatát hogy mélységesen
egymáséi lehettünk az adott perc-lángolásban örökkön.
Megtalálható ígéret,
vagy öntömör mámor-vízesés volt bizonytalan Sors,
mely egyetlen közös útra rálelt bennünket.

Rövidített éjjeleinken
nyugtalanul alszanak élők s halottak.
Délibábos megsemmisülésünk
immár csakis a miénk.
Mert amikor szerelemben negédesen
ittasodva egymás arcába nézünk kutatván
a másik szent s örök boldogságának
egyedüli titkait, mintha tengeri kagylók
echózó dallama duruzsolna engedelmesen,
lágyan füleinkbe.

Otthonos, hősszerelmes együgyűség
világos metamorfózis fogad
s minden perc összemosódik
a kitágítható örökkévalósággal.
Csapong éber-kíváncsiskodó lelkünk.
Álmaink tág gazdagsága is egybefonódik,
amint egymást becézgetve fekszünk.
Jóhiszeműen még a horkolásokat is
egyre engedelmesebben megbocsátjuk.
Nappalok félelmetes útvesztőibe
ezúttal kézenfogva együtt indulunk.
Nyirkos virradatban is együtt várakozunk.

Kitisztult agyakkal csupán
csak egymásban lelhetünk eléggé biztosak.
Miért is hisszük azt,
hogy eszelősen elmenekülhetünk
soron következő problémáink elől?!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.