Öreg fenyő és a szél

Büszkén áll az öreg fenyő,
erdő felett száll a hangja.
Vastag ágait hópaplan takarja,
hideg szelet nevetve csúfolja.
Pirongatja a kis fenyőket, akik
jeges hó súlya alatt nyögnek.
Legyetek erősek, ne sírjatok!
Itt vagyok én példaképnek!
Mit nekem a tél, a hideg szél,
egyik sem fogott ki rajtam,
csak a gyengéken, s aki fél!
Ám a szél bosszút forralt,
északról hozott segítséget.
Közre fogták az öreg fenyőt,
a hencegőt, tépik, csavarják,
egy idő után nem hallatja hangját.
Gyökerei égnek állnak, ágai összetörtek,
gyanta könnyeket hullajtva,
rá sem néz a kis fenyőkre,
oda lett büszkesége, élete.

(Tanulság: Erőnket soha ne fitogtassuk a gyengébbek előtt, mert a sors kereke fordulhat.
Aki most erős, lehet még gyenge, ez fordítva is igaz.)

Hozzászólások (4 darab)