Az örökség

Soósné Balassa Eszter

Soósné Balassa Eszter: Az örökség című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára

Egy apró mozdulat, feléd nyúl egy kéz,
vidd gyermekem legyen már a tiéd.
Kezembe adta legdrágább kincseit,
szeretetet, tiszteletet, becsületet.

Őrizem e drága kincseket szívemben,
mit nagyanyám továbbadva rám bízott.
Próbáltam szívemben megőrizni, majd
gyermekeimnek csendben továbbadni.

Vigyék tovább e felbecsülhetetlen kincset,
mert ennél értékesebb örökség nincsen.
Megőrizni és továbbadni utódainknak,
mit elődeink kincsükként ránk hagytak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Család témájú versek közül: