Az ihlet bennem él

Az ihlet hozzám gyalog érkezik,
utcazajon, csöndeken,
félrenézett pillanatokon át.

Ott van a kávé gőzében,
a bőr emlékezetében,
egy mondatban,
amit valaki soha ki sem mondott,
és abban is,
amit én csendben végighordoztam.

Engem a világ érint meg.
Egy lehulló levél,
egy rosszul sikerült nap,
a testem bölcs válasza, amikor figyelek rá,
és a szívem türelme, amikor vár.

Az ihlet nálam jelenlét –
megérkezik, amikor élek.

Írok, mert átfut rajtam az élet,
mert minden élmény kaput talál bennem.
Mert a fájdalom is tud szépen beszélni,
és az öröm is képes halk maradni.

Én abból teremtek, ami van,
és attól válik többé.

Az ihlet én magam vagyok.
Ahogy lépek, ahogy látok, ahogy maradok.
Ahogy hagyom, hogy a világ belém írja magát,
és én visszaírom őt –
szelíden, igazul, emberi hangon.

Hangosvers:

Hozzászólások (4 darab)