A Csend Királynője

Nem trónon ülsz, csak egy hokedli szélén,
A hajnal szürke, didergő reményén.
Mikor a ház még álmait alussza,
Te vagy a sorsnak fénylő, tiszta kulcsa.

A konyha csendje szakrális oltár,
Minden sóhajod egy néma zsoltár.
Nem látja senki, hány csatát vívsz meg,
Míg a gyermekek békén pihennek.

Egyetlen könnycsepp: angyali bélyeg,
Mely elmossa mind, mi sötét és féreg.
Védőhálót szősz, miből fény árad,
Hogy el ne bukjon, ki elfáradt nálad.

Tiszteljen téged, ki kenyeret tőled kap,
Mert te vagy az égbolt, a fénylő, égi Nap.
S ha néha halkulsz, az nem a gyengeség,
Csak erőt gyűjt benned a tiszta Mindenség.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.