Kenyérszelés

A pitymallat még bélyegét sem mutatta,
már a fateknőben odaadóan dagasztott.
A heti kenyértésztát most táncoltatta,
körötte a fáradó teste párája pangott.

A három félárva még álmát ölelte,
kemencében fűtéstől a parázs szaporodott.
Kosarakból tésztát a kőre öntötte,
hamar a sülő kenyér illata záporozott.

Melegség áradt szét szobában, szívében,
jut ma kenyér éhező gyerekeinek bőven.
Nagy teher nyomta naponta az ínségben,
nincs semmilyen segítsége ebben az időben.

Korán sertepertélt az éhes apró nép,
megérezték a napnak egyedülálló fényét.
Anyjuk közben terített, ez egy álomkép,
várták serényen a cipószegésnek lépését.

Finoman a lágy sütetet megölelve,
a megfáradt szemei könnyeztek örömében.
Megszikkadt testét olyan izgalom lepte,
mintha a szeleteken múlna a család élte.

Gyöngéden kését vágásra illesztette,
vágott darabokat igazságosan osztotta.
Ujjongva el is kapkodták a gyerekek,
a hányattatott sorsukra éppen nem gondolva.

Nem gyakorta van ilyen fenséges falat,
ünnep van talán, gondolták, esetleg álmodnak.
Az élet apa nélkül szíveket szaggat,
minden nap egy különb létért folyton fohászkodnak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.