Tavaszi reggelen

Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods)

Aranycsipkét szőtt reggel a napfény,
Színesbe öltözött a folyó menti rét.
Csendesen elméláztam a Duna-partján,
Útamba került egy hajladozó kis virág.

Magam láttam benne, aki egykor voltam,
Megálltam, a virághoz lehajoltam.
Szirma kissé tépett volt, szára gyenge,
Megvilágította a tavaszi napfelkelte.

Körülötte nád és megannyi más virág,
Mégis küzdött, túlélve minden éjszakát.
Napsugarak éltető melege táplálta,
Itatta a folyónak fátyolos párája.

A tavaszi reggelen a folyónál megértettem,
Még mindig sebzett a múlttól a lelkem.
De szívem szirmot fakaszt, lelkem remél,
Ami volt már elmúlt, de örökre elkísér.