Ó Uram!

Sohasem fogom megérteni,
miért szenvednek gyermekek.
Félelemtől reszkető kisfiúk, lányok,
gondtalanul kellene élni világuk.

Helyette éhség, pusztító viharok,
perzselő hőség, bűz és mocsok.
Ivóvíz sincs, hogy szomjukat oltsák,
egész életük nyomorult valóság.

Másik részén a világnak
harci járművek moraja hallik.
Zokogó gyermekek videója
fut a neten, szerte a világban.

Mégsem tesz semmit, aki tehetne,
a pénz és a hatalom eszét elvette.
De egyszer eljön a végítélet napja,
ahol változik a lapok leosztása.

Szenvedőből lesz kegyelt,
bántóból térdre kényszerített.
Ezer meg ezer ima száll az égig,
legyen vége a szenvedésnek.

Halld meg, ó Uram, fohászunk,
minden imánkkal hozzád kiáltunk,
térjen észhez az ember, a halandó,
kinek szabad akaratot adtál te, a

    MINDENHATÓ

Vissza is él ezzel a gyarló ember,
Istent szidva hangot emel.
Pedig minden tette, gondolata
a gonosz által van irányítva.

Látok egy képet, ahol béke honol,
gyermeki arcokon csupa mosoly.
Virág nyílik lábaik nyomán,
lelkük köszönő imája az ég felé száll.

Halld meg, ó Uram, fohászunk!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.