Nélia napja

Kollár Kornélia

Első névnap nélküled,
Ma nem kapok virágot tőled.
Nem jön sem hívás, sem üzenet,
Annyira hiányzol, hogy az őrület.

Mióta nem vagy, kifordult a világ magából,
Semmi nem olyan már, mint volt.
El kellett szigetelni magam,
Mert több fájdalmat már nem bírok el magamban.

Hiányzik a kedves üzeneted,
Mit ezen a napon mindig küldtél nekem.
Idéntől már nincs hagyomány,
Mert azt érzem, mindenkinek nyűg már.

Nyűg egy üzenet, egy kedves szó, egy ölelés,
Nem akarok gond lenni senkinek már én.
Nem tartom majd ezt a napot sem,
Nem akarok szembesülni vele, kinek jobb nélkülem.

Hiányzik a hagyományunk, a frézia,
Emlékszel még milyen finom az illata?
Kínosan figyeltél arra, hogy
Ez a nap nehogy elmaradjon.

Nem az ajándék volt a lényeg,
Vártam, hogy az a pár perc az enyém legyen,
Még elmondtad, mit kívánsz,
És hogy sokat gondoltál rám.

Ahogy múlnak az évek,
Múlnak a csodás emlékek,
Elmúlunk velük mi is,
A szív megszakad, hogy nem vagy itt.