Csillagjaink

Gyermekeim lelkét sokszor szeretném könnyíteni,
Ezért azt tanítottam nekik,
Hogy elhunyt szeretteink,
Egy-egy fényes csillagként őrzik minden tetteink.

Nem kell sírniuk, hiszen mindig figyelnek,
Csak messzire kellett menjenek.
Így könnyen elfogadják,
Hogy aki meghalt, azért vigyáz ránk.

Sokszor kapom magam azon,
Hogy a csillagokat számlálom.
Fürkészem az eget,
És lelkekkel beszélgetek.

Talán az én lelkemnek is könnyebb,
Ha a saját gondolataimat is afelé terelem,
Hogy szeretteink igenis élnek,
Csak előre mentek.

Előre mentek egy szebb helyre,
Hol a lelkek készülnek a következő életre,
Nekünk még nem jött el az idő,
Később követjük majd őt.

Hozzászólások (1 darab)