Elmúlás
Buglyó Juliánna
A levegőben forrt már a torz valóság,
csak pillanat kérdése volt, hogy kimondják.
Szétziláltan vártuk már a leleteket,
tudtuk, ezután a lét csak együtt mehet.
Összefogva talán tovább haladhatunk,
egymás nélkül a gondoktól megfulladunk.
Erős kitartás lesz az úton a társunk,
kínzó reménytelenséggel le nem állunk.
Vállunkra vesszük a tehetetlenséget,
hittel fordítjuk a fejünket az égnek.
Jöhet a sorsban ismeretlen változás,
talán születendőben van a megoldás.
A gyötrelmes évek sorra csak peregtek,
a vágyálom útja sohasem jelent meg.
Nem bírtad tovább már a képtelenséget,
magamra hagytál, nem hibáztatlak téged.
csak pillanat kérdése volt, hogy kimondják.
Szétziláltan vártuk már a leleteket,
tudtuk, ezután a lét csak együtt mehet.
Összefogva talán tovább haladhatunk,
egymás nélkül a gondoktól megfulladunk.
Erős kitartás lesz az úton a társunk,
kínzó reménytelenséggel le nem állunk.
Vállunkra vesszük a tehetetlenséget,
hittel fordítjuk a fejünket az égnek.
Jöhet a sorsban ismeretlen változás,
talán születendőben van a megoldás.
A gyötrelmes évek sorra csak peregtek,
a vágyálom útja sohasem jelent meg.
Nem bírtad tovább már a képtelenséget,
magamra hagytál, nem hibáztatlak téged.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Elmúlás témájú versek közül: