Születsz e világra meztelenül, s itthagyod egyszer majd nesztelenül. Az űrt, mi ittmarad teutánad, kitölti csendesen majd a bánatTovább olvasom…
Ma nem keresem a helyes szót, csak hallgatom a csendet. A lélegzetem mesél, a szívem tudja az utat.Tovább olvasom…
Kicsi falumban nagy csend ásítoz. Néhány ablak csak fél szemmel néz rám. Pedig tudják, nem vagyok idegen, csak nagyon régen jártam itt.Tovább olvasom…
természet tud csodát művelni víz nélkül növény nélkül ember nélkül szemet kápráztatva gyönyörködtetni csupán a szél söpröget a talajonTovább olvasom…
Mesebeli házikó sűrű erdő közepén, ott várlak majd egyszer a természet lágy ölén. Ablakában piros muskátlik virulnak, színes rózsabokrok lágyan hajladoznak.Tovább olvasom…
Ház az erdő szélén, fák ölelő karjában, Fehér kavicsos sétány vezet ajtajához. Kétoldalt tarka szírmú virágok intenek, A ház kéménye fehér füstöt pöfögtet.Tovább olvasom…
A sivatag lélegzik, lassú, arany szívvel, homokszemek imája száll az esti széllel. Dűnék vállán alszik az idő súlya el, minden ív egy titok, mely bennem ébred fel.Tovább olvasom…
csillagos égbolt leheletemmel festem – pillanat–tárlatTovább olvasom…