Az üvegfalon hirtelen váratlanul milliónyi, aprócska fényszilánkja pislog, terjeng szét. A szőke, őzike-szemű leány, mint egyiptomi istennő,Tovább olvasom…
Míg a hajnal ölelt engem, csillagok lángoltak felettem. Álmok táncoltak az ablakon, léptem ismerte saját ritmusát.Tovább olvasom…
Csak ülök és hallgatom a csendet Hallatszik a némán ordító fájdalom Közben nézem kitágult, mélykék pupillád Nem látszik benne a fájdalomTovább olvasom…
Hallgatni arany – sokan ezt mondják, de lehet mindig hallgatni, vajon tudják? A szavaknak súlya van, könnyen megsebeznek, még azok is, kik azt mondják, szeretnek.Tovább olvasom…
Hallgatok, ha akarok, Hallgatok, ha hatalmas a haragom. Hallgatok, ha nem bírom a külvilág zaját, Hallgatok, ha valami fáj.Tovább olvasom…
Most a fény apró csodákra forog, s tán a világ e percben nem zokog. Elindul halkan, hajnal peremén, s aranyszálat feszít az ég köpenyén.Tovább olvasom…
Néha hallgatni kell, mert a csend minden szónál többet mond el. Csendedben szívedet nyitod meg, szavak zápora helyett, bezárt száj.Tovább olvasom…
Fehér kalapot repít magasan a ringatózó, langyos déli fuvallat, a fejfedő táncát látva feledem az összegyűlt, szomorú gondokat.Tovább olvasom…